12. rész

12. rész

A tenyerem égett a fájdalomtól, de nem tudtam rá figyelni. Akaratom ellenére vettem egy 180 fokos fordulatot és valami megragadta a torkomat kiszorítva belőle a levegővel együtt a keserűséget is. Jun Seo a vámpírokat képviselő tanácstag állt előttem. Már nem hasonlított arra az ennivaló tini srácra. Inkább egy vicsorgó vadállat volt. Nem tartotta sokáig a torkomat. Valaki kirántott a fogásából és hátrébb lökte. Ekkor már többen is álltak körülöttem. Suho és Memphis takarásába kerültem, de annyit még jól láttam, hogy Kun Woo állította meg Jun Seot. Valaki megragadta a karomat és elkezdet kivonszolni. Alig tudtam felfogni, hogy a felpofozottam ráncigál. Ki akartam tépni a karomat a szorításából, de nem nagyon ment. Kivágta a klub piros ajtaját, az fémes csattanással tárult ki, amint kiléptünk rajta visszacsapódott. Talán két lépést alig tettünk, amikor hozzá vágott egy falhoz és szorosan elém állt.

-          Még is mit képzelsz te kis ribanc? Rohadt logikus gondolkodásod van, mondhatom. Egy csapat vadállat előtt felpofozol, akik készek szilánkokra törni a csontjaidat, hogy aztán azzal piszkálják ki a foguk közül a húsodat. – sziszegte.

Meglöktem. Alig ért valamit. Szinte egy centit sem mozdult.

-          Hogy lehetsz ekkora hülye? – ezt már üvöltötte.

Amint kimondta a szavakat valami, vagy valaki, neki csapódott a mellettünk lévő fém ajtónak.

-          Gratulálok! Most meg bent ölik egymást miattad. Gyere mielőtt még meg talál valaki ölni.

Nem is fogtam fel, hogy mit csinál. A lábaim alá csúsztatta a kezeit és már ott sem voltunk. A levegő süvített a fülembe és úgy megijedtem, hogy akarva, akaratlanul is belecsimpaszkodtam Jungkook nyakába. Nem telt talán bele 1 percbe meg állt és ugrott egyet. Egy tetőn tett le, amin alig tudtam egyensúlyozni.

-          Megérdemelnéd, hogy lelökjelek.

Nem tudtam meg állni a lábamon így inkább leültem. Hallgatásba burkolóztunk. Néha hallottam, ahogyan Jungkook bosszankodik miattam miközben fel-le sétált a háztető gerincén. De egy idő után abbahagyta és csak neki támaszkodott a tőlem egy méterre álló kéménynek és onnan fürkészte a várost.

-          Nem akarsz bocsánatot kérni? – hallottam a hangját egy idő után.

-          Nem állt szándékomban.

-          Megmentettem a nyafka seggedet, erre felpofozol.

-          Éppen csak addig mentetted meg a nyafka seggemet, amíg magadnak kellettem.

Erre nem felelt semmit.

-          Még a hallgatásod is magáért beszél.

-          De nem bántottalak. – védekezett.

-          Isten tudja, miért nem.

-          A vörös villám miatt.

-          Mi miatt?

-          A vörös villám miatt. Az zavart meg.

Látva az értetlen arcomat észbe kapott.

-          Ja, te nem tudod az mit jelent.

Oda sétált hozzám és leült mellém. Majd már higgadtabban belefogott a mesélésbe.

-          Tudod, mi nem csak úgy vagyunk. Régen nagyon régen alkották meg a fajtánkat. Boszorkányok kísérletei vagyunk mind. Míg mi családoknak nevezzük magunkat, a boszorkányoknak kovenjük van. Minden fajtában több család van, de mindegyik család számít. Ugyan így van ez a boszorkányok esetében is. Csak, hogy hiba csúszott a számításba. A boszorkányok azt hitték minden egyes kovenről tudnak, és mindegyiket figyelemmel kísérik. De egyet nem vettek észre. Ez a koven sötét mágiát használt, ami már akkoriban is tiltott dolog volt. Ezzel a mágiával elrejtették magukat és belefogtak a kísérleteikbe. Mikor rájöttek a főmuftik a csalásra már késő volt. Így születtek meg a sellők, vámpírok és vérfarkasok.

-          És mi van ezzel a kovennel ma?

-          Állítólag, amint felfedezték a létezését kiirtották minden egyes tagját. De szerintem nem sikerült mindet elkapni. A történelmünk során számtalanszor felbukkantak újra és újra. Próbálják előlünk titkolni, hogy ebbe belebukta, de eléggé gyatrán csinálják. Lényeg a lényeg. Akárhányszor valakinél beindul az átalakulás, vagy fajok egy tagja önkényesen átalakít valakit, egy fehér villám szeli át az eget.

-          De azt mondtad ez a villám vörös volt.

-          Egy legenda szerint vörös villám szeli át az eget, ha fekete mágiát használtak a közelben. Ezért is figyeltek fel rád ennyire. A vezetőink nem jöttek volna el, ha beindul az átváltozás. Egyszerűen csak ránk bíztak volna téged.

-          Még ha ez igaz is, mármint, a fekete mágiás rész, nem értem, miért rám figyelnek. Miért nem kezdik el keresni azt, aki használta?

-          Hát most jönne az a rész, hogy a legenda szerint csak te vagy képes őket megállítani, de nem. Ilyen rész nincs. Egyszerűen csak azért érdekled őket, mert azzal, hogy fekete mágia közelében alakulsz át, érzékenyebbé tesz téged. Könnyebben megérzel dolgokat. Főként a fekete mágiával kapcsolatos dolgokat, de nem csak azt. Emlékszel, amikor V megérezte, hogy Kai, az a barom, amikor félre lökött megkarmolt? Ezzel egy jelet tett rád. A boszorkányok és az olyan érzékeny lények, mint V megérzik, hogy most a kis bundások bacijai vannak benned.

-          MI?

-          Ne félj! Nem lesz tőle semmi bajod. De ha sima ember lennél most retteghetnél a teliholdtól.

-          Tehát V…

-          V mindent sokkal élesebben érez. Veled is ez lesz majd.

-          Akkor neki is vörös villáma volt?

-          Tudtommal. Én nem voltam a közelében, amikor történt. Még csak nem is éltem. Aszem úgy száz évvel utána születtem.

-          HOGY MI VAN???

-          Ja, ezt a részt kihagytuk.

-          Hát ki.

-          Ismered a vámpír sztorikat. Örök élet, örök fiatalság. Nuku nemzési képesség.

-          Nem lehet gyerekem?

-          Csak, ha vámpírrá vagy sellővé változol. A vérfarkasok és a hibridek képesek a nemzésre.

-          Hogy lesznek a hibridek.

-          Vérfarkas karmolás plusz vámpírharapás egyenlő hibrid. De mivel a matematika meg engedi, lehet előbb a harapás, aztán a karomlás. Vagy úgy, hogy őket választod.

-          Vagyis én majdnem hibrid lettem?

-          Hát, ha sima ember lettél volna és megharaplak. De így nem. Neked van választásod.

Ezek után ismét csend borult ránk. Emésztgettem a hallottak és próbáltam az emlékeimet valahogy összeszedni. Egy idő után ismét meg szólaltam.

-          Amikor ott voltam nálatok. – rám nézett – Suga azt mondta ő belülről tanulmányozza az embereket. Akkor úgy értette, ahogyan én értettem, vagy úgy értette, ahogy én nem értettem.

-          Háááát… Igazából mind a kettő. – vigyorgott én meg a szememet forgattam - Suga érzi mások érzelmeit. Mind érezzük csak ő élesebben. Az érzelmeikből pedig következtet az emberek következő lépésére.

-          Ilyet én is fogok tudni csinálni?

-          Ha megtanulod. De már úgy beszélsz, mintha közén tartoznál. Én a helyedben inkább a körmére néznék az összes fajnak és csak aztán választanák.

-          Neked nem volt választási lehetőséged?

-          Nem. Engem csak át változtattak és kész. Neked mázlid van.

-          És mi van a törvényeitekkel?

-          Gyorsan ugrálsz a témák között.

-          Azt mondta Suho, hogy megszegtetek egy törvényt. Milyen törvényt?

-          Hát eredetileg úgy van, hogy az első találkozástól fogva elveszted az emlékeidet a természetfeletti lényekkel kapcsolatban. Ezek az emlékek egész addig a mieink lesznek, amíg be nem fejeződik a kezdetleges fázis. Vagyis, amíg nem találkozol mindenkivel. Olyankor automatikusan visszakapod őket. A részeddé válnak. Ezek után zsigerből tudod, hogy hol keress minket. Mi kiképzünk az alapokra. Miután ez megtörtént, de döntesz és megindul az átváltozás. De a te esetedben ez más volt, és hát. Tilos lett volna találkoznod bármelyikünkkel is az első találkozás után. De persze neked egyből másnap tőlünk kellett útba igazítást kérned.

-          Hupsz, bocsi! Mi lesz a büntetésetek?

-          Nem tudom. Majd kitalálják. Jó a fantáziájuk. Biztos nem lesz kellemes.

-          Jut eszembe. Miért is akartál megölni?

Zavartan pislogott rám.

-          Ezt muszáj firtatnunk?

-          Nagyon is muszáj.

Egy ideig hallgatott. Harapdálta a száját. Gondolkozott rajta mit is mondjon.

-          Ha nem a szervezeted miatt alakulsz át, hanem átalakítanak, ahogyan engem is, - kezdett bele - kialakul egy megszakíthatatlan kötelék közted és az átváltoztatód között. Mondhatni a csicskája leszel. Ezt nem lehet megszakítni csak tompítani, azt is csak úgy, ha ráébredsz, hogy az átalakítód nem ragaszkodik hozzád annyira, mint te hozzá. Ez általában nem történik meg. Viszont néha előfordul, hogy egyesek felébresztik ezeket a szerencsétleneket. Engem RapMon ébresztett fel. De hiába, a kötelék még mindig áll köztem és közte. Néha álmomban ott vagyok, ahol ő. Néha csak úgy meghallom a hangját, pedig tudom, hogy nincs a közelembe. Ilyenkor sóvárgok. Hiába ezt nem tudom elnyomni.

-          Hogy jön ehhez az én halálom? – kérdeztem elképedt, suttogó hangon.

-          Kétféleképpen szakíthatom meg a kötelékemet. Vagy elérem, hogy belém szeress és engem válasz párodnak, ezzel megszakítanád a régi köteléket és az újat erősítenéd meg. Vagy meghalsz és a kettőnk kötelékével együtt megszakad a vele való kötelékem is.

Tátott szájjal bámultam rá.

-          Így már érted mekkora volt a kísértés?

-          Azt hiszem teljes mértékben felfogtam.

Ez elgondolkodatott, és bár meg akart harapni, úgy éreztem elég sokat tett már értem, és tartozok neki egy bocsánatkéréssel.

-          Bocsánat, hogy megütöttelek!

-          Bocsánat, hogy majdnem megettelek.

-          Nem gáz. Majd nem mindennap megesik velem.

Kicsit elnevette magát.

-          Mi van, ha én ezt nem akarom?

Egy ideig egymás szemé néztünk, majd lágy, halk hangon felet a kérdésemre.

-          Ha megtudod az árát, akarni fogod.

-          Mi az ára? – kérdeztem félve.

-          Lemondhatsz az egészről. A húgodnak hála.

-          Hogy jön ide a húgom?

-          Testvérek vagytok. Ugyan az a vér, ugyan az az átok. Ha úgy döntesz, nem bírod ki, a húgod veszi át a helyedet. Csakhogy neki már muszáj lesz vállalnia. Ő már nem fogja tudni tovább adni, mert nem lesz kinek. Ha egyszer lemondtál róla nincs visszaút és a húgod issza meg a levét.

Könnyes szemmel meredtem magam elé. Soha nem gondoltam volna, hogy egész végig vadász voltam. Azt meg végképp nem, hogy a húgom az én személyre szabott prédám.