17. rész

17. rész

-          Nem tollászkodj már. – támaszkodott neki az ajtófélfának Jungkook.

-          Mintha azt mondtam volna, hogy várj kint. – kaptam gyorsan magamra egy pólót.

-          Így elkésünk.

-          Az a te hibád lesz.

-          Mért?

-          Talán mert… Te is tudod miért. – vörösödtem el.

Hirtelen ott termett előttem.

-          Ne is tagad, hogy élvezted.

-          Jobban élveztem volna, ha nem a hormonok befolyása alatt álltam volna. Akkor talán lett volna valami választási lehetőség félém.

-          Biztos vagy benne? – hajolt hozzám közel.

Éreztem a leheletét az ajkamon. Nem válaszoltam semmit, csak kikerültem és a bejárat felé vettem az irányt.

-          Ugye tudod, hogy most mi van? – jött utánam.

-          Mi lenne? – kérdeztem unottan.

-          Hogy engem választottál. – csókolt bele hátulról a nyakamba és egy röhögéssel kirohant.

-          Mi van? – háborodtam fel – Héj Jungkook! Ezt nem mondtad. Tulajdonképpen senki nem mondta. – gondolkoztam el.

Mikor kiléptem az ajtón a kocsinak támaszkodva várt rám. A hűvös szellő lebegtette a frufruját, én meg akaratlanul is nyeltem egyet. Mikor elé értem kinyitotta nekem az ajtót.

-          Igazi Gentleman. – dünnyögtem.

Vigyorogva szállt be mellém, és mint mindig most is száguldani kezdett.

-          Egy kis kitérő? – kérdezte.

-          Meki. – vágtam rá mosolyogva.

-          Ennyi fat foodtól meghízol. Akkor nekem aztán nem kellesz.

-          Már késő. – emlékeztettem.

-          Ja, már elég késő. – mondta egy halvány mosollyal és jobb kezét a combomra tette.

Ez volt az első érintkezésünk a tegnap este óta.

-          Lili ma este Jinnel maradsz. Rendben?

-          Egyre jobban alakítod a szárnysegéd szerepét. – álmélkodott a húgom.

-          Ja, ha így folytatom még egy esküvőt is összehozok. – utaltam itt magamra, de a húgom félre értette.

-          Azzal még várnod kell Unni. Nem akarom, hogy Jin börtönbe kerüljön miattam. Még 11 évet várnia kell. De aztán...

Csak meredten bámultam a húgomra.

-          Jól hókon kéne magamat csapnom, amiért könyveket nyomtam a kezedbe még anno.

-          Szerintem ez volt életed legértelmesebb tette. Na meg az, amikor nem égetted oda a palacsintámat.

-          Csak egyszer fordult elő. – háborodtam fel.

-          Én is arról az egy csodával határos alkalomról beszélek… Bár a fele akkor is odalett. – gondolkodott el.

-          Lili. – szólalt meg a hátunk mögött Jin – Menj fel a szobámba és helyezd magad kényelembe.

A húgom egy sunyi mosollyal nézett rám és meg rángatta a szemöldökeit.

-          Már megyek is Jin.

Nem állhattam meg, meg kellett forgatnom a szemeimet. Mikor a húgom hallótávolságon kívül eshetett Jin felé fordultam.

-          Köszönöm, hogy vigyázol rá.

-          Szívesen. Tudod… Mindegy.

-          Mit tudok?

-          Nem érdekes. – szólalt meg V a hátam mögött – Gyere. –fordult meg - Már megcsináltam a szobámat, hogy neked is legyen benne hely.

Követtem őt ugyan arra a folyosóra, amin most is simán eltévednék.

-          Taehyung. Ha veled maradok egy légtérbe… abból… nem lesz semmi baj?

Nem válaszolt csak a válla fölött rám sandított majd visszafordult. Megállt és benyitott a megfelelő ajtón én pedig követtem.

-          A te helyed ott lesz.

-          Egy ketrec!!! – ordítottam el magam.

-          Meg akarod tartani a szüzességed vagy sem? – állt fel a ketrec mellől Suga.

Ezek szerint őt szerelte össze.

-          Meg, de azért… Héj! Te meg honnan tudod, hogy…

-          Szerinted. Csak egy szűz vonakodik oda adni magát ennek. – mutatott végig magán.

-          Szerintem szűz alatt te most azokra utaltál, akik nem kefélnek fűvel-fával. – mondtam.

-          Ne magadból indulj ki. – jött be Jungkook és a ketrec elé állt.

-          Ne is próbáld! – fenyegetőzött Suga – Nem azért baszakodtam vele két órát, hogy felmérd a terepet és szétszed egy pillanat alatt.

-          Pontosan azért jöttem, hogy felmérjem a terepet. Ő előbb akar majd átjönni hozzám, mint én hozzá.

-          Ha benyugtatózzuk, akkor nem. – mondta Taehyung.

-          Nem kéne, V. Szerintem az elsőt élj át segítség nélkül. – mondta Suga, miközben megfordult és kiment.

-          Jobb, ha én is megyek. – állt meg mellettem Kook és hátam mögött a kezembe nyomott valamit.

-          Szerintem is jobb. Már csak egy óra és telihold – mondta V - Túl hosszan tartottak az előkészületek.

-          Jó éjt Sochi. – nézett rám Jungkook.

-          Nem hiszem, hogy fog aludni.

-          Talán neki sikerül. – vonta meg a vállát Jungkook és ő is kiment.

-          Mit nyomott a kezedbe?

-          Tessék?

Taehyung odajött hozzám, elkapta a csuklómat és szétfeszítette az ujjaimat.

-          Gondoltam. – motyogta a kezében tartott pirulát nézve.

-          Mi ez?

-          Altató. – nézett rám – Szívesen oda adnám,… de ez így jobb hidd el. Könnyebb lesz később.

-          Értem.

-          Menj be a ketrecbe.

-          Muszáj így nevezni.

-          Mért mit akarsz, mit mondjak? Ráccsal szegélyezett lakosztály?

-          Ez egy fokkal jobb.

-          Akkor kérlek, fáradj be a ráccsal szegélyezett lakosztályodba.

Mikor beléptem rám csapta az ajtót és vagy 10 lakattal lezárta.

-          Mindjárt hozok fel kaját. Ha eszel jobb lesz.

Bólintottam, majd magamra hagyott. Nem telt bele 10 másodpercbe már neszezést hallottam.

-          Ráccsal szegélyezett lakosztály.

-          Mit akarsz RapMon? – rezzentem össze.

-          Csak megnézni, hogy minden úgy megy-e, ahogy kell.

-          Nem tudom, hogy kell mennie, de szerintem egész jól állnak a dolgok.

-          Mit mondtak neked a mai napról?

-          Hogy hormon túltengéses leszek. – vágtam rá, majd egyből vissza is akartam szívni.

-          Ja, az leszel. Ennyi?

-          Mért tudnom kéne még valamiről?

-          Nem. – vágta rá és egy szó nélkül kiment.

Taehyung jött vissza egy tálcával. Becsúsztatta nekem, majd visszament az ajtóhoz.

-          A látogatási idő lejárt. Aki belép, annak kitöröm a nyakát. – és becsapta az ajtót.

-          Nem kéne ilyeneket kiabálnod, amikor itt van a húgom.

-          Jinnel sétálnak. – válaszolta.

-          Értem.

-          Edd meg, aztán feküdj le.

Bólintottam, majd megcsináltam, amit mondott. Mikor végeztem az evéssel a telihold fénye már bevilágított az ablakon. Taehyung az ágyán feküdt hanyatt.

-          Most akkor, hogy is van ez? Teliholdkor nem csak a vérfarkasoknak kéne átváltoznia?

-          Ez csak azért terjedt el, mert ők a legfeltűnőbbek.

Miközben beszélt észrevettem valamit. Ahogy a hold fénye megvilágította az arcát megcsillant a fogain. Megnőttek.

-          A fogaid.

-          Neked nem fog. - nyugtatott meg.

-          Ha titeket választalak, ilyenkor nekem is megnő?

-          Csak akkor, ha nincsen párod. Vagy túlságosan távol van tőled.

-          Jungkook foga?

-          Nagy valószínűséggel nem fog megnőni. Viszont szenvedni fog még az egy falnyi távolság miatt is. Jobban, mint te. Neked van választásod, neki te vagy és… - elhallgatott

-          Tudok a másik kötelékéről.

-          Akkor érted mi van. Két oldalról kínlódik. – mondta egyszerűen, majd elfordult tőlem, jelezve, hogy nem akar többet beszélgetni.

Követtem a példáját és lefeküdtem az ágyra. Aludni valóban nem tudtam, viszont gondolkozni még igen. Végig gondoltam mindent, attól kezdve, hogy Jungkookkal találkoztam. Könnyek csorogtak végig az arcomon.

-          Nem akarom, hogy fájjon neki. – suttogtam – De a többieknek sem akarom, hogy fájjon.

Taehyung meg sem mozdult. Mintha aludt volna, de tudtam, hogy nem alszik. Felálltam és a rácshoz léptem. Tányér nagyságúra kerekedtek a szemeim. Ezek vagy ennyire hülyék, vagy direkt csinálták. Rohadt sokat ér az a 10 lakat, ha simán kiférek a rácsok között. Egy kis kuncogás csúszott ki a számon, miközben kioldalaztam a rácsokkal szegélyezett lakosztályomból. Taehyung megmozdult. Felemelte a fejét és egy pillanat múlva előttem termett. Megragadott és az ágyára hajított. És már felettem is volt. A száját a számra nyomta. Éreztem, hogy nem kapja meg, amit akar. Megkönnyebbülést keresett, biztonságot. Mintha valaki azzal álltatta volna, hogy haza fog érni, de mikor megcsókolt nem azt kapta, amit akart. Nem ért haza. Egy pillanat múlva élettelenül dőlt el mellettem és Jungkook nézett velem farkasszemet. Lenéztem V-re. Kitörte a nyakát.

-          Sochi. – jött egy hang az ablak felől.

-          Ez Suho?

Jungkook nem válaszolt csak felkapott és kiviharzott velem a szobából. Mikor megállt úgy tett le az ágyára, mint egy porcelán babát.

-          Maradj itt. – mondta.

Vagyis ezt olvastam le a szájáról. Kezdtem szédülni és furcsán levegőtlenné vált a ház.

-          Nem értem. – akartam mondani, de valami más jött ki a számból.

Jungkook kétségbe esve nézett rám. A következő pillanatban pedig eltűnt. Lemásztam az ágyáról. Nem tudtam felállni, ezért négy kéz láb kezdtem el utána mászni. Kezdtek égni a sejtjeim és újabb könnycseppek gördültek le az arcomon. Mikor visszajött a kezében valami doboz volt. Lehajolt hozzám és visszatett az ágyba. Kinyitotta a számat és valami apró dolgot dobott bele. Nem tudom mi volt az, de megégette a számat. Kiköptem. Jungkook elkerekedett szemmel nézett rám. Elvigyorogta magát a felismerésén. Közel hajolt hozzám és megcsókolt. Mintha egy rossz álomból zuhantam volna vissza a valóéletbe. Minden újra normális volt körülöttem.

-          Mi történik? – nyögtem.

-          Választottál. – mondta mosolyogva.

-          Mi?

-          Nem érzem a fájdalmat.

-          Jó neked. Auh. Megint kezdődik. Mitől van ez?

Újra megcsókolt és ismét azt a hatást érte el. Nekem meg elszállt az agyam. A két karomat a nyaka köré fontam és magamra rántottam. Nem ellenkezet. Sőt még bele is vigyorgott a csókunkba. Valahol a távolban fájdalmas vonyítást hallottam. Nem érdekelt. Nem létezett számomra más csak Jungkook. Még a saját létezésemről is megfeledkeztem volna, ha nem vágytam volna olyan önzőn az ölelését. Megkerestem a pólója szegélyét és elkezdtem rángatni. Ráült a csípőmre és teljesítette az akaratomat. Megbabonázva néztem kellemesen izmos felsőtestét.

-          Csak nézni akarsz? – kérdezte tőlem.

Elvigyorogtam magam és egy pillanat alatt változtattam a felálláson. Mikor már rajta ültem egy egyszerű mozdulattal letépte a pólómat és végig simított az oldalamon. Ráhajoltam és csókokkal kezdtem el belepni felsőtestét, miközben a nadrágjával ügyködtem.

-          Mért nem alsógatyában akartam lefeküdni? – kérdezte magától miközben felült engem is felültetve és kicsatolta a melltartómat.

Visszadöntött az ágyra és lerúgta a félig már lerángatott nadrágját. Az enyém sem sokáig maradt a helyén. Most rajta volt a sor, hogy sóhajokat csaljon ki belőlem és nem is sokat teketóriázott. A kezei megtalálták a fehérneműm szegélyét, de nem szabadított meg tőle. Fölém hajolt.

-          Biztos? Ha akarod, most még megállhatunk.

-          Nem hinném, hogy képes vagy megállni. – néztem le és nyeltem egyet.

Megcsókolt és megszabadított mindkettőnket az utolsó akadálytól is. Fölém mászott megtámaszkodott a két alkarján és a szemembe nézett. Váratlanul ért és fájt. Mikor látta a kínjaimat csókokkal terelte el a figyelmemet. Tovább mozgott és kis idő múlva, már nem éreztem mást csak őt. Egy apró nyögés csúszott ki a számon. Elégedetten csókolt bele a nyakamba és gyorsított, ennek ellenére egyáltalán nem volt durva, inkább óvatos. Aztán áramütés haladt végig az egész testemen és ívbe feszült a hátam. Szinte ugyan abban a pillanatban ő is megmerevedett és ledőlt mellém magához húzva engem. Néhány perce már zihálhattunk, amikor elkezdett kuncogni.

-          Nem hiszem el. – mondta mosolyogva – Elérted, hogy a prédát legyek kicsi vadászom.

Nem feleltem. Felnéztem rá és megpusziltam az arcát, majd olyan szorosan bújtam hozzá amennyire lehetett. Ő pedig szorított éppen csak el nem törve engem.

16. rész

16. rész

-          Kapd le a göncödet! – morogta oda nekem Jungkook és megfordult.

-          Mi van? – háborodtam fel.

-          Vedd már le! Hogy ki tudjuk fizetni és elhúzhassunk egy csendesebb helyre.

-          Nem viszed sehová! – lépet elém Suho, Memphis pedig egyetértően bólogatva lépett mellém.

-          Felőlem Bodri és Ariel is jöhetnek. De Ficánkát már nem visszük és szó sem lehet róla, hogy Sebastian csak úgy bemásszon a kocsimba és összekaristolja nekem az új bőr huzatot.

-          Nagyon vicces vagy Jeon Jungkook. – forgatta a szemeit Memphis.

-          Én viszont nem találtam viccesnek. – húzta fel az orrát Suho.

Míg ezek egymást oltogatták én visszasomfordáltam az öltöző fülkébe és visszaöltöztem az utcai ruháimba. Mikor széthúztam a függönyt Suho és Memphis még mindig nekem háttal oltották Jungkookot, aki a helyzetéhez mérten meglehetősen bátran és frappánsan állta a sarat. Kook csak egy enyhe fejbiccentéssel jelezte, merre van a kassza. Vagyis nekem az jött le, hogy azt mutogatja mivel arra nem volt más, ahol dolgom lett volna. Oda ballagtam. Egy a magazinjába feledkezett nő állt ott. A bal melle feletti kis arany névtáblán ez a név állt, Pandora.

-          Ez lesz? – kérdezte egy rutinos mosollyal.

-          Igen. – válaszoltam.

-          Mivel szeretnél fizetni?

-          Kártyával. – mondtam miközben már könyékig a táskámban voltam.

-          Rendben. – mondta várakozóan.

Röpke öt perc alatt meg is találtam a fizető eszközömet és átadtam. Pandora pedig elkezdte betanult és megszokott mozdulatai sorát.

-          Kész is vagyunk. – mondta mosolyogva – Ha gondolod el is szállíthatjuk. – bámult az iskolatáskámra, amibe éppen tömködtem vissza a kipakolt rongyos füzeteket meg hasonlóakat.

Szerintem már előre féltette tőlem a ruhát.

-          Oh, az nagyszerű lenne.

-          Akkor kérek szépen egy lakcímet, egy telefonszámot és egy email címet. – tolt elém egy lapot és egy tollat.

Lefirkantottam a kért adatokat és elé toltam a lapot. Nem vette el csak tovább fürkészett.

-          Elfelejtettem valamit? – néztem a lapra.

-          Nem. – ocsúdott fel.

Elkezdte gépelni az adataimat, de olyakor rám pillantott és valamiért kezdett úgy tűnni, hogy valamit még akarhat. Rásiklott a tekintetem a névtáblájára. Pandora. Hirtelen eszembe jutott mit mondott Jungkook, mikor Pandora ránk szólt.

-          Maga sellő? – csúszott ki a számon, és amint elérte a tudatomat, mit is mondtam legszívesebben elástam volna magamat.

-          Igen. – mondta mosolyogva – És te is az vagy.

-          Én még nem vagyok semmi. – válaszoltam – Mármint még nem választottam. Nem is régóta vagyok benne ebben a zűrzavarban. – magyaráztam.

-          Hidd el nekem! Sellő vagy. – mosolyogott továbbra is.

-          Biztos, hogy nem vagyok sellő. – jelentettem ki.

-          Anyád az volt. Így te is az vagy. Ha csak félig is.

Csak néztem rá bambán. És akkor kitört belőlem a nevetés.

-          Az én anyám sellő? Ugyan már! Ha valóban sellő volna, nem hinném, hogy a hátam még sebhely mentes lenne.

-          Nem ismered anyádat. – hervadt le a mosolya.

-          Nem tényleg nem. Folyton utazgat. Szerintem még egy hetet sem töltöttünk együtt egy huzamba. - mondtam keserűen.

-          Én az igazi anyádról beszélek, nem arról a fertelemről, aki azt állítja fel nevelt.

-          Hogy mondta? – döbbentem le teljesen.

-          Fogalmad sincsen róla, ki is vagy valójában.

-          Maga tudja? – suttogtam.

-          Tudom.

-          Mondja el!

-          Nem itt és most!

-          De, nagyon is itt és most. – emeltem feljebb a hangomat, aminek hatására elhalt a háttér zajnak szolgáló civakodás.

-          Nem! Először legyél túl az első teliholdadon. Utána gyere el ide. - szakított le egy füzet sarkáról egy kis szeletet, majd rákörmölt valamit és a kezembe nyomta, de úgy mintha valamiféle kincset bízna rám – Senkinek ne mutasd ezt meg. És senkinek ne beszélj a találkozásunkról. Veszélyes lenne. Ígérd meg! – rántotta meg a karomat.

-          Ígérem! – súgtam.

-          Köszi, Pandora! – jött Jungkook hangja, ezzel egy időben megéreztem a kezét a hátamon.

-          Jeon Jungkook. Hát te lettél fajtád képviselője. Helyes! Te ismered. – mondta elgondolkozva.

-          Lépj le öreg Pand! – mondta barátságos mosollyal Jungkook.

-          Te pedig vigyáz rá! – mondta Pandora, miközben egy táskát emelt ki a pult mögül.

Kikísért bennünket és bezárta a boltját. Még csak dél volt.

Miután elhagytuk a boltot Kook egy pillanatra sem engedte el a kezemet. Egy folytában kémlelt és semmire nem válaszolt, amit kérdeztem. Mikor oda értünk a kocsijához konkrétan berakott és bekötött, majd egy szempillantás alatt ott termet mellettem és már fel is berregett a motor.

-          Jungkook. – már teljesen kész voltam – Válaszolj már végre valamire.

-          Suho és Memphis elmentek vissza a suliba. Mi elmegyünk a húgodért és utána hozzánk. Hogy miért? – előzte meg a kérdésemet – Mert ma este telihold. – még időt sem adott arra, hogy kikeljek magamból az újabb számomra kicsit sem kecsegetető információ hatására, már folytatta is – És meg tudod, hogy Pandora ki is valójában.

-          És én ki vagyok Jungkook?

Nem válaszolt. Csak vezetett tovább összepréselt ajkakkal.

-          Tudod jól. Nem igaz, Jungkook?

-          Igen.

-          Más is tudja?

-          Nem.

-          Miért nem mondod el?

-          Csak… próbálom megkönnyíteni a dolgodat. Oké? Csak… Csak várj még egy kicsit. Ez a nap az egész. Amint vége a teliholdnak már röpítelek is Pandorához. De ígérd meg, hogy addig hanyagolod a témát.

-          A többiek nem tudják, hogy többet tudsz rólam nem igaz?

-          De, igaz. – nyögte ki megadóan.

-          Mindent megtudok?

-          Mindent. Sőt még meg is mutatok neked valamit, amit hát… nem úgy ismersz, mint kéne.

-          Ez egyre jobb. – dobtam magamon egyet az ülésben.

-          És egyre jobb és jobb lesz. – kacsintott rám immár egy csalafinta mosollyal.

Nem tudtam meg állni és visszamosolyogtam rá.

-          Még mindig préda vagyok. Nem igaz? – keseredett meg a mosolyom.

-          Igen. – hallottam meg a hangját kis idő múltán – Préda vagy. De ha ez megnyugtat, egy vadász van melletted.

Nem nyugtatott meg. Szememet az útra szegeztem, és fél szemmel láttam mi minden suhan el mellettem. Úgy éreztem az, amit az életemnek véltem, is így suhan el, és ismeretlen tájak tárulnak fel előttem.

15. rész

15. rész

-          Kék! – állt meg előttem Jungkook és lelökte Memphis kezét a vállamról.

-          Mi lenne, ha nem szólnál bele a lányok dolgába? – fújta Memphis.

-          Ti lányok úgy is mindig a fiúknak akartok tetszeni. Én pedig fiú vagyok.

-          Nem sokáig. – nézegette a körmeit Memphis.

Kook csak megforgatta a szemeit, majd rám nézett.

-          Kék! – ismételte.

-          Mi kék?

-          Kék ruhát próbálj fel. Az jól állna neked.

Csak meredtem rá.

-          A többi szín is jól állna, – mondta kicsit sem meggyőzően – de a kék különösen jól állna. – ezzel mellém lépett és a vállamat átkarolva indult meg velem az üzlet kék részébe.

-          Ne már én pirosat akartam rá adni.

-          Mi vagyok én próbababa? – méltatlankodtam.

-          És hogy nézett volna ki benne? Mint egy rossz prosti? – nézegette a ruhákat Jungkook.

-          Szerintem erről inkább őt kéne megkérdezni. – mondta egy hang a hátunk mögött.

-          Hogy az a… - fojtotta magába Jungkook a mondanivalóját – Minek köszönhetjük a jelenlétedet, kedves Suho?

-          Annak, hogy Sochinak az iskolapadban kéne ülnie, nem pedig ruhát nézegetnie.

-          Ez női ügy. Fogjátok már fel, hogy már most el vagyunk vele késve. – toporzékolt most már Memphis – Nesze! – nyomott egy ruhát a kezembe – Te meg foglalj helyet vagy húzz el! – parancsolt Jungkookra, aki erre látványosan levágta magát a műbőr kanapéra – És te! Neked ugyan ez a választásod! – fogta vissza magát, amikor meglátta a bolti eladót a szeme sarkából.

-          Sochi nélkül nem megyek el. – jelentette ki Suho.

-          Pompás! Akkor helyezd magad kényelembe, eb. – kuncogott Jungkook.

-          TE!!!

-          Kuss! – ordította Memphis miközben engem meg belökött egy próbafülkébe, aminek majdnem levittem a függönyét.

Miközben próbáltam magamat belevarázsolni az álomruhába, egyfolytában hallottam Jungkook és Suho elfojtott marakodását. Már vagy 10 perce szenvedhettem, és eddig csak annyit értem el, hogy nagyjából takart a ruha, viszont sehogy sem tudtam magamra rögzíteni. Éppen felkiáltottam volna mérgembe, mikor libbent a próbafülke függönye.

-          Wáááh! – sikítottam, mire kintről hallottam két férfikuncogást – Nem vicces! - leheltem a kezemmel a szívemen.

-          De az, és cuki. – mondta mosolyogva Memphis egy vérvörös csodában állva előttem – Gyere! Segítek.

Vele már könnyebb volt a ruha próba. Olyan rutinosan szuszakolt bele a ruhába, hogy nem tudtam megállni a kérdést.

-          Hányadszorra csinálod ezt?

-          Hmm… Lássuk csak… - kezdet el elmélkedni – Talán negyedszerre. Persze, ha nem vesszük azokat a bálokat, amire még emberként is jártam, meg azokat, amikre friss sellőként… Szóval régóta. Van már benne rutinom. És neked is lesz. – hajtotta a fejét mosolyogva a vállamra és megszorította a két karomat.

Nyilván idilli egy pillanat lehetett számára, úgy fél másodpercig, amikor is egy asztal felborult és hatalmas zaj lepte be az egész üzletet.

-          Mégis mi a jó frászt csináltok!? Marhák! – tépte le a függönyt Memphis.

-          Ő kezdte el.

-          Ebből a válaszból is látszik, hogy nem vagy érett. – lökte oda Suho nyugodtan.

-          Alig vagy nálam idősebb.

-          Alig 122 évvel. – szegte fel az állát Suho.

-          Öcsém… Veletek aztán tényleg nem lehet elmenni sehova. – takarta el drámaian a szemeit Memphis.

Én csak bámultam a jelenetet. Aztán már csak azt vettem észre, hogy a jelenet bámul engem. Tátott szájjal.

-          Mi van? – kérdeztem zavartan.

-          Mondtam, hogy a nyerő lesz az igaz. – mondta Jungkook még mindig tátott szájjal.

Memphis rám nézett. Alig bírtam megállni, kicsúszott egy kis kuncogás a számon.

-          Úgy érted, mondtam, hogy a kék lesz az igazi. – vágta Jungkookhoz a függönyt.

-          Én is ezt mondtam. – kapta le a fejéről.

-          Ezt muszáj volt telihold előtt megmutatni? – súgta Suho.

-          Miért? Mi lesz teliholdkor? – kezdtem megijedni.

Erre Suho felébredt és olyan lassú fenyegetéssel fordult az immár a padlót tanulmányozó Memphis és Jungkook felé, hogy akaratom ellenére is elkezdtem sajnálni a jó madarakat.

-          Ti… Nem… Mondtátok… El… Neki??? – szűrte a fogai között a szavakat.

-          Gondoltuk még ráér.

-          RÁÉR!? – üvöltötte Suho, mire összerezzenve léptem egyet hátra.

Erre már a bolti eladó is feltűnt a színen.

-          Memphis drágám. Tudod, hogy imádlak, de ha továbbra is ilyen felfordulás lesz, kidoblak benneteket. Ha kell pucéran. – utalt arra, hogy még azt sem várja meg, hogy Memphis és én visszaöltözzünk.

-          Bocsánat Pandora!

-          Sellők. – motyogta Kook ismét visszavetődve a kanapéra.

-          Elnézést! – hívtam fel magamra a figyelmüket – Mit is kéne tudnom a teliholdról?

Ezzel már is visszazökkentettem mindent a régibe. Suho ismét fenyegetően fordult a bűnösök felé, de nem szólt egy szót sem. Rám sem nézve bele kezdet az informálásomba.

-          Minden teliholdkor megörülünk. – mondta zavartan.

Jungkookból kitört egy kis nyálpermet, ahogy majdnem felröhögött, majd hirtelen megkomolyodva közölte velem a tényállást.

-          Még új vagy cica.

-          Erre rá jöttem magamtól is, kösz!

-          Még új vagy. Úgy új, ahogy mi voltunk. – vigyorogta felváltva mutogatva Memphisre és magára, bennem meg elkezdett felébredni a gyanú.

-          Azt ne mond! – hűltem el.

-          De-de. Szex őrült leszel minden egyes teliholdnál, hála az újonc és érzékeny kis testednek. – hozzá érintette két ujját a szájához, majd az égre szegezte őket – Köszönöm neked vörös villám!

-          Ez pontosan mit is jelent? Már mint, rám nézve. – mondtam reménykedve a reménytelenbe.

-          Azt, hogy csak be kell zárjalak a szobámba és egy másodperc múlva pucéran fogod szo…- Memphis rácsapott Kook szájára.

-          Ennyire azért nem gáz a helyzet. – nézett Jungkookra.

-          Kanos pióca. – sértegette Suho Kookot, mire az előtte termett.

-          Mond még egyszer.

Suho fölényesen elmosolyodva nyitotta a száját.

-          Állj! – furakodtam kettejük közé – Ősi rivalizálás stop, mese folytat.

-          Lényeg a lényeg, hogy kicsit talán túlteng majd benned a ragadozó éned. Nem nagy szám. Egy éjszaka és kész. – nyugtatgatott Memphis.

-          Nyugi. Majd V segít neked. – szállt be Kook is.

-          Egy frászt marad azzal az Aliennel.

-          Akkor maradjon egy falka kanos farkas mellett? Gondolkozz már. V erre a legalkalmasabb. V olyan, mint ő.

-          Más is van, aki olyan, mint ő.

-          Igen, de senki nem olyan tapasztalt, mint V.

-          Miben tapasztalt? – csúszott ki a számon.

Jungkook az arcomba hajolt és rám villantotta hófehér fogait.

-          Hogy kiképezzen egy jó vadász jó szokásaira. A prédák nem jó prédák a tapasztalatlanok kezében. – egyenesedett fel és mélyen nézett a szemembe, én meg nyeltem egy nagyot.