6. rész

6. rész

Emlékszetek rá, mikor azt mondtam, hogy ez egy hosszú és kínos este lesz. Nos, mondjuk úgy az igazság fogott kézen és sutyorgott a fülembe mikor ezt mondtam.

Miután befejeztük a… nevezzük humoros vacsorának. Az estének ez volt a humoros része. Nos, miután jól bekajoltunk mindannyian, a fiúk elkezdtek veszekedni.

-          Akkor is az én szobámban fognak aludni. Nem érdekel. – jelentette ki Jimin.

-          Azt felejtsd el Jimin. A te szobád büdös és rumlis. – mondta nyugodtan Jin.

-          Persze. Mert nem volt időm takarítani, mert rájuk…

-          Elég. – mordult fel RapMon – Sochi Kook szobájában alszik.

-          Miért az enyémben? – akadt ki Kook.

-          Lili pedig Jin szobájában. – folytatta RapMon oda sem figyelve a méltatlankodóra.

A húgom természetesen odáig volt az ötletért. Felpattant és már követelte is, hogy Jin vezesse a lakosztályába. Csak egy valamivel nem számolt. Hogy Jin átcuccolt Monsterhez.

-          Azt elfelejtheted, hogy miattad feladom a keleti kényelmemet. – morogta nekem Kook, miközben a szobája felé tartottunk.

-          Volt egy ilyen elképzelésem nekem is. Akkor hol kapok helyet? A padlón?

-          A szagodból ítélve oda való vagy.

-          Mi van? – torpantam meg.

-          Úgy bűzlesz, mint egy ázott kutya.

-          Te meg akkora seggfej vagy, hogy olyat még nem hordott a Föld a hátán.

-          Jó-jó. Értem én. Te nem érzed magadat büdösnek.

-          Jó-jó. Értem. Nem érzed, hogy ez ahhoz fog vezetni, hogy a fejedet a seggedbe nyomom.

-          Lehet próbálkozni. – állt meg egy ajtó előtt – Kislány. Íme a hely, ahova nem fogsz ilyen állapotban belépni. Várj meg itt. – slisszolt be az ajtón az orromra csapva azt.

-          Kösz. – motyogtam – Hihetetlenül emberségesen bánsz velem.

-          Tudom. – jött ki a képembe dobva valamit. – Fürdő a folyosó végén. – mutatott rá egy ajtóra, majd szinte azonnal becsapta az ajtót – Amíg ilyen a szagod vissza ne gyere. – szólt ki az ajtó mögül.

Elképedve indultam meg az ajtó irányába.

-          Nem értem mi a bajuk a szagommal. – szaglásztam a levetett ruháimat – Nem is büdös. Tök tiszta szaga van. Szinte még érzem az öblítőt is rajta. Hjaaaj. Mindegy. – álltam be a zuhany alá és magamra engedtem a vizet.

Kicsit talán várhattam volna, mielőtt beállok, akkor mondjuk nem forráztam volna le magamat. Aki előttem fürdött legalább 90 fokos vizet használt.

-          Auh. Még ez is.

Gyorsan letusoltam és kiszálltam a kabinból.

-          Honnan van ezeknek ennyi pénzük ilyen fürdőre. – néztem körbe – Galériában kéne mutogatni. – motyogtam a Jungkook által képembe dobott törölközőhöz csoszogtam és kihajtogattam, hogy kiszedjem belőle a pizsamám. Aha. Szedtem volna. A törölközőn kívül semmit nem adott.

-          Most ezt komolyan gondolta?! Áááhhh. Mindegy. – nyugtattam magamat.

Megtörölköztem és magam köré csavartam a nedves anyagot. Kilestem a folyosóra.

-          Ohh tiszta a terep. – suttogtam és futásnak eredtem.

Jobban is megnézhettem volna, hogy melyik ajtó Jungkooké, mert így telibe benyitottam Jiminhez, aki teszem hozzá, éppen egy boxerben edzett.

-          Helló! – vigyorgott rám kajánul.

-          Bocs! – csaptam rá az ajtót fokozatosan vörösödve és gyorsan felrántottam a vele szemben lévő ajtót.

-          Akár mit is gondolsz rólam, – mondta V a TV-ről el nem szakítva a szemeit – ez nekem nem jön be, a legkevésbé sem.

Csak becsuktam az ajtót és már nem is tudtam az arcom a vörös melyik árnyalatában játszik éppen. Az összes ajtó egyforma. Az egész folyosó egy kész horrorisztikus csapda. Ránéztem egy ajtóra.

-          Jó. Minden mindegy alapon. Már így is rárontottam két emberre. – mondtam magamnak és gondolkodás nélkül benyitottam.

Nos, ez sem volt a legjobb döntés. Csak bámultam. Kistányér méretű szemekkel és az eddigi vörös fejem szerintem immár falfehér lett.

-          Unni. Mit szerencsétlenkedsz már? – hallottam meg a húgom hangját a folyosón.

Gondolkodás nélkül becsaptam az ajtót. Ezzel nem is lett volna semmi baj. Csakhogy én az ajtó rossz oldalán álltam.

-          Baszki te lány. – mondta Rapmon ki mászva Jin szájából – Ezért esküszöm, kilógatlak a tetőn. – indult meg felém Jint félre lökve.

Neki feszültem az ajtónak és még annyi gondolkodási időm sem maradt, hogy a kilincsért kapjak a keze már a fejem helyén zúzta be az ajtót. Szép kis repedés lett az ajtón, de jelen pillanat nagyon is örültem neki, hogy az a szép függőleges repedés nem az én koponyámon van. Az utolsó pillanatban leguggoltam. Már amennyire a fürdőlepedőben tudtam. De ez sem volt túl szerencsés. Utánam kapott és a nyakamnál fogva felállított, majd neki nyomott az ajtónak.

-          Mégis mit képzelsz kihez nyitsz csak úgy be? Hmm? Azt hiszed, hogy egy csinos lány bármikor megkap bármit csak, mert szétteszi a lábát? – nézett rám villogó szemekkel.

-          Nem akartam… - motyogtam – Csak Jungkook szobáját kerestem…

-          Úgy látszik nem találtad meg. – engedte el a nyakamat és megfordult.

Jin mögötte állt és a karját fogta, közben valamit magyarázott neki, de nem érdekelt. Felrántottam az ajtót és már rohantam is ki becsapva azt magam mögött. Egyenesen neki ütköztem egy mellkasnak.

-          Hova ilyen sietősen? – mondta vigyorogva J-Hope.

Nem néztem rá csak el akartam menni innen. Haza akartam menni, ahol az embert nem fojtják meg csak azért, mert eltéved a házban.

-          Héj várj! – kapta el a karomat – Miért sírsz?

Nem néztem rá. Valahol kivágódott egy ajtó.

-          Na, végre. Már azt hittem meg kell tanítsalak tisztálkodni. J-Hope! Ne tartsd fel az immár nagyon is finom illatú vendégünket. – jött oda hozzánk Kook – Hope… – szólalt meg kis idő után teljesen nyugodtan – MÉGIS MI A FASZT CSINÁLTÁL VELE DE BAROM!!! – ordította úgy, hogy összerezzenve kaptam rájuk a szememet.

-          Nem csináltam semmit vele. Így futott nekem. – duzzogott Hope.

-          Akkor mi történt? – nyugodott le Jungkook és felemelte a fejemet.

-          Haza akarok menni. – motyogtam a szemeibe.

-          Az most nem megoldható kislány. – mondta.

Egy könnycsepp csúszott le az arcomról hüvelykujjára. Elszomorodva emelte el a kezét az arcomtól.

-          Gyere, csinálok neked egy kakaót. – mondta Hope újra mosolyogva.

Átkarolta a vállamat és Kookot kikerülve indultunk meg a konyha felé.

-          Kook csináld meg az ágyát, amíg vissza nem jövünk. – szólt vissza a válla felett.

Nem nézni ki az ember belőle, de hihetetlen kakaót csinál. Visszarepíti az embert a gyerek korába, az édesapja ölébe.

-          Na, elmondod, hogy miért rohangáltál sírva a folyosón? – mondta leülve velem szembe a konyha pultjához.

-          Nem rohangáltam. Én csak… Kerestem Kook szobáját, de nem találtam… Aztán… Aztán benyitottam… Rap Monsterhez.

-          Ez nem volt a legjobb húzás. – mondta idegesen – Mennyit láttál? – nézett rám kíváncsian.

-          Eleget, hogy tudjam, mi van. – mondtam elvörösödve.

-          Ne aggódj. Soha nem leszel RapMon szíve csücske, de amíg Jin bír téged nem lesz bajod. – mondta.

Gondolom bátorításnak szánta, de inkább csak megrémített vele. Ha Jin egyszer megorrol rám nekem végem. Nem lesz több húzásom.

-          Ízlett a kakaó? – kérdezte.

Észre sem vettem, hogy már megittam.

-          Igen. Elképesztő íze volt.

-          Varázslatos. – nézett rám mosolyogva.

-          Igen. – mondtam elgondolkozva – Varázslatos.

-          Gyere. Visszakísérlek Jungkook szobájába.

A folyosón tartottunk, amikor eszembe jutott.

-          A húgom. – kaptam felé a fejemet kétségbe esve.

-          Ne aggódj. A nagy kiabálására jöttem ki a folyosóra. És éppen akkor vitte be Taehyung animézni a szobájába.

-          Hál’ Istennek. Legalább ez nem lett elszúrva. Bár ezen sem én segítettem.

J-Hope szomorúan nézett rám.

-          Ne aggódj! – mosolyogtam rá – Már megszoktam.

-          Na, végre. – mondta mellettem valaki – Már azt hittem Hopei felfalt.

-          Hehe. – vihogta zavartan J-Hope – A mi kis Kookienk milyen vicces hangulatában van ma este.

-          Bizony-bizony. Na, reménykedd be magad a szobádba, a kislányt meg passzold át nekem. – mondta a vállamnál fogva lökve be az ajtón.

-          Szóval miért sírtál? – hagyott az ajtajában miután becsukta utánam és hátat fordítva nekem megindult a tágas helyiségbe.

-          Félre értésből benyitottam RapMonhoz.

Felszisszent.

-          Akkor kislány sajnálattal közlöm nincs több húzásod.

-          Igen ezt már mondták nekem. – mondtam, de csak folytatta rám se bagózva.

-          RapMon igazi vadász, és ha nem figyelsz levadász. – mondta vihogva a saját „poénján”.

-          Akkor én vagyok a préda. – csúszott ki a számon.

Megfeszült háttal megállt és a válla felett rám nézve egy féloldalas mosollyal így felet.

-          Igen kislány. Te vagy a préda. – majd egy egyszerű mozdulattal lekapta a pólóját és a szoba egy másik pontjára száműzte.