12. rész
A tenyerem égett a fájdalomtól, de nem tudtam rá figyelni.
Akaratom ellenére vettem egy 180 fokos fordulatot és valami megragadta a
torkomat kiszorítva belőle a levegővel együtt a keserűséget is. Jun Seo a
vámpírokat képviselő tanácstag állt előttem. Már nem hasonlított arra az
ennivaló tini srácra. Inkább egy vicsorgó vadállat volt. Nem tartotta sokáig a
torkomat. Valaki kirántott a fogásából és hátrébb lökte. Ekkor már többen is
álltak körülöttem. Suho és Memphis takarásába kerültem, de annyit még jól
láttam, hogy Kun Woo állította meg Jun Seot. Valaki megragadta a karomat és
elkezdet kivonszolni. Alig tudtam felfogni, hogy a felpofozottam ráncigál. Ki
akartam tépni a karomat a szorításából, de nem nagyon ment. Kivágta a klub
piros ajtaját, az fémes csattanással tárult ki, amint kiléptünk rajta
visszacsapódott. Talán két lépést alig tettünk, amikor hozzá vágott egy falhoz
és szorosan elém állt.
-
Még is mit képzelsz te kis ribanc? Rohadt logikus
gondolkodásod van, mondhatom. Egy csapat vadállat előtt felpofozol, akik készek
szilánkokra törni a csontjaidat, hogy aztán azzal piszkálják ki a foguk közül a
húsodat. – sziszegte.
Meglöktem. Alig ért valamit. Szinte egy centit sem mozdult.
-
Hogy lehetsz ekkora hülye? – ezt már üvöltötte.
Amint kimondta a szavakat valami, vagy valaki, neki
csapódott a mellettünk lévő fém ajtónak.
-
Gratulálok! Most meg bent ölik egymást miattad. Gyere
mielőtt még meg talál valaki ölni.
Nem is fogtam fel, hogy mit csinál. A lábaim alá csúsztatta
a kezeit és már ott sem voltunk. A levegő süvített a fülembe és úgy megijedtem,
hogy akarva, akaratlanul is belecsimpaszkodtam Jungkook nyakába. Nem telt talán
bele 1 percbe meg állt és ugrott egyet. Egy tetőn tett le, amin alig tudtam
egyensúlyozni.
-
Megérdemelnéd, hogy lelökjelek.
Nem tudtam meg állni a lábamon így inkább leültem.
Hallgatásba burkolóztunk. Néha hallottam, ahogyan Jungkook bosszankodik miattam
miközben fel-le sétált a háztető gerincén. De egy idő után abbahagyta és csak
neki támaszkodott a tőlem egy méterre álló kéménynek és onnan fürkészte a
várost.
-
Nem akarsz bocsánatot kérni? – hallottam a hangját egy
idő után.
-
Nem állt szándékomban.
-
Megmentettem a nyafka seggedet, erre felpofozol.
-
Éppen csak addig mentetted meg a nyafka seggemet, amíg
magadnak kellettem.
Erre nem felelt semmit.
-
Még a hallgatásod is magáért beszél.
-
De nem bántottalak. – védekezett.
-
Isten tudja, miért nem.
-
A vörös villám miatt.
-
Mi miatt?
-
A vörös villám miatt. Az zavart meg.
Látva az értetlen arcomat észbe kapott.
-
Ja, te nem tudod az mit jelent.
Oda sétált hozzám és leült mellém. Majd már higgadtabban
belefogott a mesélésbe.
-
Tudod, mi nem csak úgy vagyunk. Régen nagyon régen
alkották meg a fajtánkat. Boszorkányok kísérletei vagyunk mind. Míg mi
családoknak nevezzük magunkat, a boszorkányoknak kovenjük van. Minden fajtában
több család van, de mindegyik család számít. Ugyan így van ez a boszorkányok
esetében is. Csak, hogy hiba csúszott a számításba. A boszorkányok azt hitték
minden egyes kovenről tudnak, és mindegyiket figyelemmel kísérik. De egyet nem
vettek észre. Ez a koven sötét mágiát használt, ami már akkoriban is tiltott
dolog volt. Ezzel a mágiával elrejtették magukat és belefogtak a kísérleteikbe.
Mikor rájöttek a főmuftik a csalásra már késő volt. Így születtek meg a sellők,
vámpírok és vérfarkasok.
-
És mi van ezzel a kovennel ma?
-
Állítólag, amint felfedezték a létezését kiirtották
minden egyes tagját. De szerintem nem sikerült mindet elkapni. A történelmünk
során számtalanszor felbukkantak újra és újra. Próbálják előlünk titkolni, hogy
ebbe belebukta, de eléggé gyatrán csinálják. Lényeg a lényeg. Akárhányszor
valakinél beindul az átalakulás, vagy fajok egy tagja önkényesen átalakít
valakit, egy fehér villám szeli át az eget.
-
De azt mondtad ez a villám vörös volt.
-
Egy legenda szerint vörös villám szeli át az eget, ha
fekete mágiát használtak a közelben. Ezért is figyeltek fel rád ennyire. A
vezetőink nem jöttek volna el, ha beindul az átváltozás. Egyszerűen csak ránk
bíztak volna téged.
-
Még ha ez igaz is, mármint, a fekete mágiás rész, nem
értem, miért rám figyelnek. Miért nem kezdik el keresni azt, aki használta?
-
Hát most jönne az a rész, hogy a legenda szerint csak
te vagy képes őket megállítani, de nem. Ilyen rész nincs. Egyszerűen csak azért
érdekled őket, mert azzal, hogy fekete mágia közelében alakulsz át,
érzékenyebbé tesz téged. Könnyebben megérzel dolgokat. Főként a fekete mágiával
kapcsolatos dolgokat, de nem csak azt. Emlékszel, amikor V megérezte, hogy Kai,
az a barom, amikor félre lökött megkarmolt? Ezzel egy jelet tett rád. A
boszorkányok és az olyan érzékeny lények, mint V megérzik, hogy most a kis
bundások bacijai vannak benned.
-
MI?
-
Ne félj! Nem lesz tőle semmi bajod. De ha sima ember
lennél most retteghetnél a teliholdtól.
-
Tehát V…
-
V mindent sokkal élesebben érez. Veled is ez lesz majd.
-
Akkor neki is vörös villáma volt?
-
Tudtommal. Én nem voltam a közelében, amikor történt.
Még csak nem is éltem. Aszem úgy száz évvel utána születtem.
-
HOGY MI VAN???
-
Ja, ezt a részt kihagytuk.
-
Hát ki.
-
Ismered a vámpír sztorikat. Örök élet, örök fiatalság. Nuku
nemzési képesség.
-
Nem lehet gyerekem?
-
Csak, ha vámpírrá vagy sellővé változol. A vérfarkasok
és a hibridek képesek a nemzésre.
-
Hogy lesznek a hibridek.
-
Vérfarkas karmolás plusz vámpírharapás egyenlő hibrid. De
mivel a matematika meg engedi, lehet előbb a harapás, aztán a karomlás. Vagy úgy,
hogy őket választod.
-
Vagyis én majdnem hibrid lettem?
-
Hát, ha sima ember lettél volna és megharaplak. De így
nem. Neked van választásod.
Ezek után ismét csend borult ránk. Emésztgettem a hallottak
és próbáltam az emlékeimet valahogy összeszedni. Egy idő után ismét meg
szólaltam.
-
Amikor ott voltam nálatok. – rám nézett – Suga azt
mondta ő belülről tanulmányozza az embereket. Akkor úgy értette, ahogyan én
értettem, vagy úgy értette, ahogy én nem értettem.
-
Háááát… Igazából mind a kettő. – vigyorgott én meg a
szememet forgattam - Suga érzi mások érzelmeit. Mind érezzük csak ő élesebben.
Az érzelmeikből pedig következtet az emberek következő lépésére.
-
Ilyet én is fogok tudni csinálni?
-
Ha megtanulod. De már úgy beszélsz, mintha közén
tartoznál. Én a helyedben inkább a körmére néznék az összes fajnak és csak
aztán választanák.
-
Neked nem volt választási lehetőséged?
-
Nem. Engem csak át változtattak és kész. Neked mázlid
van.
-
És mi van a törvényeitekkel?
-
Gyorsan ugrálsz a témák között.
-
Azt mondta Suho, hogy megszegtetek egy törvényt. Milyen
törvényt?
-
Hát eredetileg úgy van, hogy az első találkozástól
fogva elveszted az emlékeidet a természetfeletti lényekkel kapcsolatban. Ezek
az emlékek egész addig a mieink lesznek, amíg be nem fejeződik a kezdetleges
fázis. Vagyis, amíg nem találkozol mindenkivel. Olyankor automatikusan
visszakapod őket. A részeddé válnak. Ezek után zsigerből tudod, hogy hol keress
minket. Mi kiképzünk az alapokra. Miután ez megtörtént, de döntesz és megindul
az átváltozás. De a te esetedben ez más volt, és hát. Tilos lett volna
találkoznod bármelyikünkkel is az első találkozás után. De persze neked egyből
másnap tőlünk kellett útba igazítást kérned.
-
Hupsz, bocsi! Mi lesz a büntetésetek?
-
Nem tudom. Majd kitalálják. Jó a fantáziájuk. Biztos
nem lesz kellemes.
-
Jut eszembe. Miért is akartál megölni?
Zavartan pislogott rám.
-
Ezt muszáj firtatnunk?
-
Nagyon is muszáj.
Egy ideig hallgatott. Harapdálta a száját. Gondolkozott
rajta mit is mondjon.
-
Ha nem a szervezeted miatt alakulsz át, hanem
átalakítanak, ahogyan engem is, - kezdett bele - kialakul egy megszakíthatatlan
kötelék közted és az átváltoztatód között. Mondhatni a csicskája leszel. Ezt
nem lehet megszakítni csak tompítani, azt is csak úgy, ha ráébredsz, hogy az
átalakítód nem ragaszkodik hozzád annyira, mint te hozzá. Ez általában nem
történik meg. Viszont néha előfordul, hogy egyesek felébresztik ezeket a
szerencsétleneket. Engem RapMon ébresztett fel. De hiába, a kötelék még mindig
áll köztem és közte. Néha álmomban ott vagyok, ahol ő. Néha csak úgy meghallom
a hangját, pedig tudom, hogy nincs a közelembe. Ilyenkor sóvárgok. Hiába ezt
nem tudom elnyomni.
-
Hogy jön ehhez az én halálom? – kérdeztem elképedt,
suttogó hangon.
-
Kétféleképpen szakíthatom meg a kötelékemet. Vagy
elérem, hogy belém szeress és engem válasz párodnak, ezzel megszakítanád a régi
köteléket és az újat erősítenéd meg. Vagy meghalsz és a kettőnk kötelékével
együtt megszakad a vele való kötelékem is.
Tátott szájjal bámultam rá.
-
Így már érted mekkora volt a kísértés?
-
Azt hiszem teljes mértékben felfogtam.
Ez elgondolkodatott, és bár meg akart harapni, úgy éreztem
elég sokat tett már értem, és tartozok neki egy bocsánatkéréssel.
-
Bocsánat, hogy megütöttelek!
-
Bocsánat, hogy majdnem megettelek.
-
Nem gáz. Majd nem mindennap megesik velem.
Kicsit elnevette magát.
-
Mi van, ha én ezt nem akarom?
Egy ideig egymás szemé néztünk, majd lágy, halk hangon felet
a kérdésemre.
-
Ha megtudod az árát, akarni fogod.
-
Mi az ára? – kérdeztem félve.
-
Lemondhatsz az egészről. A húgodnak hála.
-
Hogy jön ide a húgom?
-
Testvérek vagytok. Ugyan az a vér, ugyan az az átok. Ha
úgy döntesz, nem bírod ki, a húgod veszi át a helyedet. Csakhogy neki már
muszáj lesz vállalnia. Ő már nem fogja tudni tovább adni, mert nem lesz kinek.
Ha egyszer lemondtál róla nincs visszaút és a húgod issza meg a levét.
Könnyes szemmel meredtem magam elé. Soha nem gondoltam
volna, hogy egész végig vadász voltam. Azt meg végképp nem, hogy a húgom az én
személyre szabott prédám.

Waa de orulok hogy feltetted a kovetkezo reszt!!^^
VálaszTörlésItt orvendezek mint majom a farkanak!!^°^
Es te jo eg JungKook kirohanasa......ezt nem lehet szavakba foglalni!!^^
Remelem a kovetkezo resz is hamar fent lesz es olvashatom^°^
Csak igy tovabb^^
Örülök, hogy ennyire tetszett. És igen, Jungkook kirohanását külön élmény volt megfogalmazni. :D Gyorsan jövök az új résszel. :)
Törlés