13. rész

13. rész

Nem tudtam elhinni a hallottakat. Egyszerűen nem. Még az is teljeséggel valószerűtlennek tűnt, hogy egy háztetőn ücsörgök. Sellők, hibridek, vérfarkasok. És egy vámpír, aki itt ül mellettem. Aki majdnem kiszívta az életet belőlem és csak egy nyamvadt vörös villámnak köszönhetem, hogy nem tette meg. Felsóhajtottam.

-          Hihetetlen? – kérdezte Jungkook.

-          Ez az egyetlen szó, ami ráillik erre az egészre.

Nem tudom meddig ülhettünk még ott, mint a verebek. Kook csak hagyta, hadd gondolkozzam tovább. Hagyta, hogy megpróbáljam elhinni ezt az egészet. A nap első sugarai zökkentettek ki a gondolatmenetemből.

-          Gyere! Haza viszlek. – állt fel.

Én is fel akartam állni, de rájöttem ez nekem nem fog úgy menni, mint neki.

-          Öhm. Ez… ez nekem nem megy.

Felsóhajtott, lehajolt hozzám és a következő pillanatban ismét száguldott velem a karjaiban. Én meg ismét frászt kapva kapaszkodtam belé. A kocsijánál olyan hirtelen állt meg, hogy azt hittem kiesek a csontvázamból. Letett. Alig tudtam megállni a lábamon és ennek nagyrészt a nuku alvás vs. izgalmak a tetőfokon volt az oka.

-          Hölgyem! - nyitotta ki nekem az ajtót viccelődő mosollyal az ajkán.

-          Még mit nem. – csapták be az orrom előtt az ajtót.

Én meglepődve, Jungkook pedig bosszúsan nézett.

-          Húzz innen! – mondta.

-          Biztos, hogy nem. Elraboltad a barátnőmet.

-          Ki akarták nyírni. És nem a barátnőd.

-          Majd én hazaviszem.

-          Memphis! Húzzál innen, de nagyon gyorsan, míg jó kedvemen találsz!

-          Mi történt bent? – zökkentettem ki őket.

-          Csak a szokásos. – legyintett Memphis.

-          És szerinted ő ebből most értett valamit. – masszírozta meg a tarkóját Jungkook.

-          Ja, jól van naaaaa. – Memphis felém fordult – Kicsit összemarakodtak a koncon, de mint mindig most is meggyógyult mindenki pár perc alatt. Tudod kislány, ez kell nekünk. Ki kell engedünk az állatias énünket, és okosabb egymásnak menni, mint az embereknek.

-          Jól vagy? – nézett rám Jungkook.

-          Most ájuljak el vagy várjak még egy kicsit? – fehéredtem teljesen le.

-          Túl sok információ ez egy napra. – mondta Memphis engem fürkészve – Tudod mit?

-          Nem. – feleltem kicsit már imbolyogva.

-          Ma suli után elmegyünk vásárolni.

-          Suliba is kell menjek? – szörnyedtem el.

-          Az kell még neki. Vásárolgatni fél kómásan. – motyogta Jungkook.

-          Szerintem addigra már egy két lábon járó hulla leszek.

-          Haza akarod vinni vagy sem? – fordult Memphis felé Jungkook.

-          Kicsit meg kéne babrálni az idő érzékedet. Sokkal jobban lennél. – mondta elgondolkozva Memphis.

-          Nem babrálod meg az idő érzékét. Habár, ha hozzá nyúlsz akkor te is törvényt szegsz és akkor nem csak mi szívunk. Gyerünk Memphis babráld meg az agyát. – tolta elém Jungkook Memphist vigyorogva.

Felnyögtem. Nem elég, hogy teljesen elbeszélünk egymás mellett, de még több információhoz jutok hozzá. Ezt már nem bírom.

-          Kit érdekel a bünti. Ha a jövendőbelim szenved, nekem segítenem kell neki. – emelte fel az egyik kezét és az ujját a homlokomnak nyomva becsukta a szemét, majd szinte egyből ki is nyitotta.

Kicsit már éberebben tátottam a számat, mint eddig.

-          Hogy mid vagyok?

-          Ezt majd suli után. Most pattanj be a kocsimba. – mutatott egy piros sportos darab felé – Te meg, nagyon vigyázz magadra Jeon Jungkook! – fenyegetőzött a mutatóujját rázva.

-          Meg lesz Memph. Meg lesz. – szállt be a kocsijába, majd egy pillanat múlva már ott is hagyott engem.

-          Mehetünk? – kérdezte Memphis.

-          Aha.

Memhpis hazavitt, majd felajánlotta, hogy elvisz minket a suliba. De tekintettel a húgomra, és kicsit talán nagyobb tekintettel az összezavartságomra, visszautasítottam mondván, ne fáradjon, megoldjuk. Így Memphis elhajtott, én pedig hálát adtam az égnek, hogy végre itthon lehetek. Hát ez sem sokáig tartott. Amint beléptem a húgommal találtam szemben magamat. Csípőre tett kézzel szúrt a szemével.

-          Pasival mész, nővel jössz? Nagyon el vagy züllve Unni. Engem csak úgy itthon hagysz egyedül. És ha betör valaki, vagy…

Nem tudta befejezni. Olyan erősen szorítottam magamhoz, ahogy csak tudtam.

-          Na, hagyjál már. Nem lett semmi bajom. De ez sem neked köszönhető.

Kicsit felnevettem. Valahogy fájt volna, ha nem így reagál.

-          5 perced van elkészülni. Már így is késésben vagyunk. – ment fel a lépcsőn.

Ránéztem az órára.

-          BASZKI!!!

-          Ne káromkodj!

-          Késében vagyunk.

-          Ezt mondtam én is, de úgy látszik az agyi kapacitásod nem elég a kimondott szavak felfogásához. – jött a húgom hangja az emeletről.

Felviharoztam utána és ismételten rekordidő alatt készültem el.

-          Mi lesz már Hamupipőke? Most készül az üvegcipelőd? – kiabált fel a húgom.

Ebben a pillanatban értem le a földszintre.

-          Kocsiba! – adtam ki a parancsot.

Olyan gyorsan hajtottam, ahogy csak tudtam. Leszállítottam a húgomat. Én viszont késtem megint. És ezt már nehéz lett volna arra fogni, hogy új vagyok. Így hát késve, és kétszer eltévedve, estembe a biosz órára.

-          Elnézést! – surrantam be.

-          Itt egyes diákok sportot űznek abból, hogy folyton késnek. Megállni! – állított meg a sorok között – Idejön! – mondta elégedett és kicsit szadista hangon – Nos, kisasszony mondja el nekem, hogy mit lát a táblán!

-          Egy sárga hányásfoltot? – csúszott ki a számon.

A tanárnő szeme szikrákat szórt rám. Ebben a pillanatban nyílt az ajtó, én meg úgy éreztem megmenekültem. Aha, gondoltam én.

-          Jeon Jungkook. Mondanám, hogy örülök, hogy látom, de…

-          Ááá, tanárnő ne tessék bánkódni. Én sem szívesen bámulom magát.

Na, igen. Mondjuk úgy, hogy nekem nem kellett volna le hányáspacáznom egy sejtszerű valamit. Jungkooknak meg egyszerűen be kellett volna fognia a száját. Életemben nem láttam még embert ellilulni a dühtől. Hát most láttam. Csoda volt, hogy nem gőzöl a tanárnő füle.

-          Délutáni bünti. – jött egy unott még is vidám hang a sorok közül.

Hyun Jun volt az. Jungkook csak unottan megforgatta a szemeit. A tanár még folytatta volna a szidalmazásunkat, de Kook megragadta a karomat és kivonszolt a teremből.

-          Mit csinálsz? Óra van.

-          Ja, minden falon. Memphis nem tud várni délutánig. Most visz el vásárolni. Az órák miatt ne aggódj. Majd hamisítunk neked igazolást. Ha pedig nagyon stréber akarsz lenni, akkor elkérheted Suho jegyzeteit. Valamiért ő szeret mindig időben beérni, tanulni, figyelni és jegyzetelni órán.

-          Ezt most úgy mondtad, mintha ez valami betegség lenne.

-          Az is. Minek csinálja, ha már legalább hatodszorra járja újra a gimit.

-          Az ember mindig tanul valami újat. – bölcselkedtem – Várj! Hogy érted azt, hogy hatodszorra?

-          Úgy ahogy mondtam.

-          Te hányszor jártad már ki a gimit.

-          Öhm. Talán négyszer. Meg voltam már egyetemen is.

-          Beszarás. – képedtem el.

-          Lány létedre csúnya a szád.

-          Most erre mi mást lehet reagálni.

-          Semmit. – lökte ki a suli bejáratát.

-          Na,… – kezdte mikor oda értünk Memphiszhez, aki a kocsijának támaszkodva elégedetten mért végig – most átadom a szépséges vadász tökéletes prédáját. – mondta Memphisznek – Ha, bármi gáz lesz Memph, el ne felejtsd, 1 km-es körzeten belül vagyok. Csak szólj. Ha viszont veled lesz, akkor te szólj. – nyomta a kezembe a telefonomat.

-          Ezt hogy… - akadtam volna ki.

-          Könnyebb téged meglopni, mint kinyírni.

Pislogás nélkül meredtünk egymásra.

-          Bocs… - kezdte volna.

-          Csak legyen igazad. – fojtottam belé a szót és megtoldottam a mondandómat egy mosollyal, hogy tudja, ezen már túl vagyunk.

-          Na, jól van. Most hagyjátok abba. – lökte el magát Memphis a kocsitól és a vezető ülés felé vette az irányt – Szállj be!

Engedelmeskedtem és beszálltam. Még láttam, hogy Kook kiparkol a kocsijával és várakozik, hogy Memphis is induljon.

-          Hát tudod kislány, még soha nem hallottam olyanról, hogy egy vadász egy prédával vásárolgat, de nekem izgisen hangzik.

Valahogy nekem meg parásan hangozott. Nyeltem egy nagyot és a visszapillantóba ránéztem Kookra. Ő csak bólintott egyet, majd elindultunk.