17. rész

17. rész

-          Nem tollászkodj már. – támaszkodott neki az ajtófélfának Jungkook.

-          Mintha azt mondtam volna, hogy várj kint. – kaptam gyorsan magamra egy pólót.

-          Így elkésünk.

-          Az a te hibád lesz.

-          Mért?

-          Talán mert… Te is tudod miért. – vörösödtem el.

Hirtelen ott termett előttem.

-          Ne is tagad, hogy élvezted.

-          Jobban élveztem volna, ha nem a hormonok befolyása alatt álltam volna. Akkor talán lett volna valami választási lehetőség félém.

-          Biztos vagy benne? – hajolt hozzám közel.

Éreztem a leheletét az ajkamon. Nem válaszoltam semmit, csak kikerültem és a bejárat felé vettem az irányt.

-          Ugye tudod, hogy most mi van? – jött utánam.

-          Mi lenne? – kérdeztem unottan.

-          Hogy engem választottál. – csókolt bele hátulról a nyakamba és egy röhögéssel kirohant.

-          Mi van? – háborodtam fel – Héj Jungkook! Ezt nem mondtad. Tulajdonképpen senki nem mondta. – gondolkoztam el.

Mikor kiléptem az ajtón a kocsinak támaszkodva várt rám. A hűvös szellő lebegtette a frufruját, én meg akaratlanul is nyeltem egyet. Mikor elé értem kinyitotta nekem az ajtót.

-          Igazi Gentleman. – dünnyögtem.

Vigyorogva szállt be mellém, és mint mindig most is száguldani kezdett.

-          Egy kis kitérő? – kérdezte.

-          Meki. – vágtam rá mosolyogva.

-          Ennyi fat foodtól meghízol. Akkor nekem aztán nem kellesz.

-          Már késő. – emlékeztettem.

-          Ja, már elég késő. – mondta egy halvány mosollyal és jobb kezét a combomra tette.

Ez volt az első érintkezésünk a tegnap este óta.

-          Lili ma este Jinnel maradsz. Rendben?

-          Egyre jobban alakítod a szárnysegéd szerepét. – álmélkodott a húgom.

-          Ja, ha így folytatom még egy esküvőt is összehozok. – utaltam itt magamra, de a húgom félre értette.

-          Azzal még várnod kell Unni. Nem akarom, hogy Jin börtönbe kerüljön miattam. Még 11 évet várnia kell. De aztán...

Csak meredten bámultam a húgomra.

-          Jól hókon kéne magamat csapnom, amiért könyveket nyomtam a kezedbe még anno.

-          Szerintem ez volt életed legértelmesebb tette. Na meg az, amikor nem égetted oda a palacsintámat.

-          Csak egyszer fordult elő. – háborodtam fel.

-          Én is arról az egy csodával határos alkalomról beszélek… Bár a fele akkor is odalett. – gondolkodott el.

-          Lili. – szólalt meg a hátunk mögött Jin – Menj fel a szobámba és helyezd magad kényelembe.

A húgom egy sunyi mosollyal nézett rám és meg rángatta a szemöldökeit.

-          Már megyek is Jin.

Nem állhattam meg, meg kellett forgatnom a szemeimet. Mikor a húgom hallótávolságon kívül eshetett Jin felé fordultam.

-          Köszönöm, hogy vigyázol rá.

-          Szívesen. Tudod… Mindegy.

-          Mit tudok?

-          Nem érdekes. – szólalt meg V a hátam mögött – Gyere. –fordult meg - Már megcsináltam a szobámat, hogy neked is legyen benne hely.

Követtem őt ugyan arra a folyosóra, amin most is simán eltévednék.

-          Taehyung. Ha veled maradok egy légtérbe… abból… nem lesz semmi baj?

Nem válaszolt csak a válla fölött rám sandított majd visszafordult. Megállt és benyitott a megfelelő ajtón én pedig követtem.

-          A te helyed ott lesz.

-          Egy ketrec!!! – ordítottam el magam.

-          Meg akarod tartani a szüzességed vagy sem? – állt fel a ketrec mellől Suga.

Ezek szerint őt szerelte össze.

-          Meg, de azért… Héj! Te meg honnan tudod, hogy…

-          Szerinted. Csak egy szűz vonakodik oda adni magát ennek. – mutatott végig magán.

-          Szerintem szűz alatt te most azokra utaltál, akik nem kefélnek fűvel-fával. – mondtam.

-          Ne magadból indulj ki. – jött be Jungkook és a ketrec elé állt.

-          Ne is próbáld! – fenyegetőzött Suga – Nem azért baszakodtam vele két órát, hogy felmérd a terepet és szétszed egy pillanat alatt.

-          Pontosan azért jöttem, hogy felmérjem a terepet. Ő előbb akar majd átjönni hozzám, mint én hozzá.

-          Ha benyugtatózzuk, akkor nem. – mondta Taehyung.

-          Nem kéne, V. Szerintem az elsőt élj át segítség nélkül. – mondta Suga, miközben megfordult és kiment.

-          Jobb, ha én is megyek. – állt meg mellettem Kook és hátam mögött a kezembe nyomott valamit.

-          Szerintem is jobb. Már csak egy óra és telihold – mondta V - Túl hosszan tartottak az előkészületek.

-          Jó éjt Sochi. – nézett rám Jungkook.

-          Nem hiszem, hogy fog aludni.

-          Talán neki sikerül. – vonta meg a vállát Jungkook és ő is kiment.

-          Mit nyomott a kezedbe?

-          Tessék?

Taehyung odajött hozzám, elkapta a csuklómat és szétfeszítette az ujjaimat.

-          Gondoltam. – motyogta a kezében tartott pirulát nézve.

-          Mi ez?

-          Altató. – nézett rám – Szívesen oda adnám,… de ez így jobb hidd el. Könnyebb lesz később.

-          Értem.

-          Menj be a ketrecbe.

-          Muszáj így nevezni.

-          Mért mit akarsz, mit mondjak? Ráccsal szegélyezett lakosztály?

-          Ez egy fokkal jobb.

-          Akkor kérlek, fáradj be a ráccsal szegélyezett lakosztályodba.

Mikor beléptem rám csapta az ajtót és vagy 10 lakattal lezárta.

-          Mindjárt hozok fel kaját. Ha eszel jobb lesz.

Bólintottam, majd magamra hagyott. Nem telt bele 10 másodpercbe már neszezést hallottam.

-          Ráccsal szegélyezett lakosztály.

-          Mit akarsz RapMon? – rezzentem össze.

-          Csak megnézni, hogy minden úgy megy-e, ahogy kell.

-          Nem tudom, hogy kell mennie, de szerintem egész jól állnak a dolgok.

-          Mit mondtak neked a mai napról?

-          Hogy hormon túltengéses leszek. – vágtam rá, majd egyből vissza is akartam szívni.

-          Ja, az leszel. Ennyi?

-          Mért tudnom kéne még valamiről?

-          Nem. – vágta rá és egy szó nélkül kiment.

Taehyung jött vissza egy tálcával. Becsúsztatta nekem, majd visszament az ajtóhoz.

-          A látogatási idő lejárt. Aki belép, annak kitöröm a nyakát. – és becsapta az ajtót.

-          Nem kéne ilyeneket kiabálnod, amikor itt van a húgom.

-          Jinnel sétálnak. – válaszolta.

-          Értem.

-          Edd meg, aztán feküdj le.

Bólintottam, majd megcsináltam, amit mondott. Mikor végeztem az evéssel a telihold fénye már bevilágított az ablakon. Taehyung az ágyán feküdt hanyatt.

-          Most akkor, hogy is van ez? Teliholdkor nem csak a vérfarkasoknak kéne átváltoznia?

-          Ez csak azért terjedt el, mert ők a legfeltűnőbbek.

Miközben beszélt észrevettem valamit. Ahogy a hold fénye megvilágította az arcát megcsillant a fogain. Megnőttek.

-          A fogaid.

-          Neked nem fog. - nyugtatott meg.

-          Ha titeket választalak, ilyenkor nekem is megnő?

-          Csak akkor, ha nincsen párod. Vagy túlságosan távol van tőled.

-          Jungkook foga?

-          Nagy valószínűséggel nem fog megnőni. Viszont szenvedni fog még az egy falnyi távolság miatt is. Jobban, mint te. Neked van választásod, neki te vagy és… - elhallgatott

-          Tudok a másik kötelékéről.

-          Akkor érted mi van. Két oldalról kínlódik. – mondta egyszerűen, majd elfordult tőlem, jelezve, hogy nem akar többet beszélgetni.

Követtem a példáját és lefeküdtem az ágyra. Aludni valóban nem tudtam, viszont gondolkozni még igen. Végig gondoltam mindent, attól kezdve, hogy Jungkookkal találkoztam. Könnyek csorogtak végig az arcomon.

-          Nem akarom, hogy fájjon neki. – suttogtam – De a többieknek sem akarom, hogy fájjon.

Taehyung meg sem mozdult. Mintha aludt volna, de tudtam, hogy nem alszik. Felálltam és a rácshoz léptem. Tányér nagyságúra kerekedtek a szemeim. Ezek vagy ennyire hülyék, vagy direkt csinálták. Rohadt sokat ér az a 10 lakat, ha simán kiférek a rácsok között. Egy kis kuncogás csúszott ki a számon, miközben kioldalaztam a rácsokkal szegélyezett lakosztályomból. Taehyung megmozdult. Felemelte a fejét és egy pillanat múlva előttem termett. Megragadott és az ágyára hajított. És már felettem is volt. A száját a számra nyomta. Éreztem, hogy nem kapja meg, amit akar. Megkönnyebbülést keresett, biztonságot. Mintha valaki azzal álltatta volna, hogy haza fog érni, de mikor megcsókolt nem azt kapta, amit akart. Nem ért haza. Egy pillanat múlva élettelenül dőlt el mellettem és Jungkook nézett velem farkasszemet. Lenéztem V-re. Kitörte a nyakát.

-          Sochi. – jött egy hang az ablak felől.

-          Ez Suho?

Jungkook nem válaszolt csak felkapott és kiviharzott velem a szobából. Mikor megállt úgy tett le az ágyára, mint egy porcelán babát.

-          Maradj itt. – mondta.

Vagyis ezt olvastam le a szájáról. Kezdtem szédülni és furcsán levegőtlenné vált a ház.

-          Nem értem. – akartam mondani, de valami más jött ki a számból.

Jungkook kétségbe esve nézett rám. A következő pillanatban pedig eltűnt. Lemásztam az ágyáról. Nem tudtam felállni, ezért négy kéz láb kezdtem el utána mászni. Kezdtek égni a sejtjeim és újabb könnycseppek gördültek le az arcomon. Mikor visszajött a kezében valami doboz volt. Lehajolt hozzám és visszatett az ágyba. Kinyitotta a számat és valami apró dolgot dobott bele. Nem tudom mi volt az, de megégette a számat. Kiköptem. Jungkook elkerekedett szemmel nézett rám. Elvigyorogta magát a felismerésén. Közel hajolt hozzám és megcsókolt. Mintha egy rossz álomból zuhantam volna vissza a valóéletbe. Minden újra normális volt körülöttem.

-          Mi történik? – nyögtem.

-          Választottál. – mondta mosolyogva.

-          Mi?

-          Nem érzem a fájdalmat.

-          Jó neked. Auh. Megint kezdődik. Mitől van ez?

Újra megcsókolt és ismét azt a hatást érte el. Nekem meg elszállt az agyam. A két karomat a nyaka köré fontam és magamra rántottam. Nem ellenkezet. Sőt még bele is vigyorgott a csókunkba. Valahol a távolban fájdalmas vonyítást hallottam. Nem érdekelt. Nem létezett számomra más csak Jungkook. Még a saját létezésemről is megfeledkeztem volna, ha nem vágytam volna olyan önzőn az ölelését. Megkerestem a pólója szegélyét és elkezdtem rángatni. Ráült a csípőmre és teljesítette az akaratomat. Megbabonázva néztem kellemesen izmos felsőtestét.

-          Csak nézni akarsz? – kérdezte tőlem.

Elvigyorogtam magam és egy pillanat alatt változtattam a felálláson. Mikor már rajta ültem egy egyszerű mozdulattal letépte a pólómat és végig simított az oldalamon. Ráhajoltam és csókokkal kezdtem el belepni felsőtestét, miközben a nadrágjával ügyködtem.

-          Mért nem alsógatyában akartam lefeküdni? – kérdezte magától miközben felült engem is felültetve és kicsatolta a melltartómat.

Visszadöntött az ágyra és lerúgta a félig már lerángatott nadrágját. Az enyém sem sokáig maradt a helyén. Most rajta volt a sor, hogy sóhajokat csaljon ki belőlem és nem is sokat teketóriázott. A kezei megtalálták a fehérneműm szegélyét, de nem szabadított meg tőle. Fölém hajolt.

-          Biztos? Ha akarod, most még megállhatunk.

-          Nem hinném, hogy képes vagy megállni. – néztem le és nyeltem egyet.

Megcsókolt és megszabadított mindkettőnket az utolsó akadálytól is. Fölém mászott megtámaszkodott a két alkarján és a szemembe nézett. Váratlanul ért és fájt. Mikor látta a kínjaimat csókokkal terelte el a figyelmemet. Tovább mozgott és kis idő múlva, már nem éreztem mást csak őt. Egy apró nyögés csúszott ki a számon. Elégedetten csókolt bele a nyakamba és gyorsított, ennek ellenére egyáltalán nem volt durva, inkább óvatos. Aztán áramütés haladt végig az egész testemen és ívbe feszült a hátam. Szinte ugyan abban a pillanatban ő is megmerevedett és ledőlt mellém magához húzva engem. Néhány perce már zihálhattunk, amikor elkezdett kuncogni.

-          Nem hiszem el. – mondta mosolyogva – Elérted, hogy a prédát legyek kicsi vadászom.

Nem feleltem. Felnéztem rá és megpusziltam az arcát, majd olyan szorosan bújtam hozzá amennyire lehetett. Ő pedig szorított éppen csak el nem törve engem.