16. rész

16. rész

-          Kapd le a göncödet! – morogta oda nekem Jungkook és megfordult.

-          Mi van? – háborodtam fel.

-          Vedd már le! Hogy ki tudjuk fizetni és elhúzhassunk egy csendesebb helyre.

-          Nem viszed sehová! – lépet elém Suho, Memphis pedig egyetértően bólogatva lépett mellém.

-          Felőlem Bodri és Ariel is jöhetnek. De Ficánkát már nem visszük és szó sem lehet róla, hogy Sebastian csak úgy bemásszon a kocsimba és összekaristolja nekem az új bőr huzatot.

-          Nagyon vicces vagy Jeon Jungkook. – forgatta a szemeit Memphis.

-          Én viszont nem találtam viccesnek. – húzta fel az orrát Suho.

Míg ezek egymást oltogatták én visszasomfordáltam az öltöző fülkébe és visszaöltöztem az utcai ruháimba. Mikor széthúztam a függönyt Suho és Memphis még mindig nekem háttal oltották Jungkookot, aki a helyzetéhez mérten meglehetősen bátran és frappánsan állta a sarat. Kook csak egy enyhe fejbiccentéssel jelezte, merre van a kassza. Vagyis nekem az jött le, hogy azt mutogatja mivel arra nem volt más, ahol dolgom lett volna. Oda ballagtam. Egy a magazinjába feledkezett nő állt ott. A bal melle feletti kis arany névtáblán ez a név állt, Pandora.

-          Ez lesz? – kérdezte egy rutinos mosollyal.

-          Igen. – válaszoltam.

-          Mivel szeretnél fizetni?

-          Kártyával. – mondtam miközben már könyékig a táskámban voltam.

-          Rendben. – mondta várakozóan.

Röpke öt perc alatt meg is találtam a fizető eszközömet és átadtam. Pandora pedig elkezdte betanult és megszokott mozdulatai sorát.

-          Kész is vagyunk. – mondta mosolyogva – Ha gondolod el is szállíthatjuk. – bámult az iskolatáskámra, amibe éppen tömködtem vissza a kipakolt rongyos füzeteket meg hasonlóakat.

Szerintem már előre féltette tőlem a ruhát.

-          Oh, az nagyszerű lenne.

-          Akkor kérek szépen egy lakcímet, egy telefonszámot és egy email címet. – tolt elém egy lapot és egy tollat.

Lefirkantottam a kért adatokat és elé toltam a lapot. Nem vette el csak tovább fürkészett.

-          Elfelejtettem valamit? – néztem a lapra.

-          Nem. – ocsúdott fel.

Elkezdte gépelni az adataimat, de olyakor rám pillantott és valamiért kezdett úgy tűnni, hogy valamit még akarhat. Rásiklott a tekintetem a névtáblájára. Pandora. Hirtelen eszembe jutott mit mondott Jungkook, mikor Pandora ránk szólt.

-          Maga sellő? – csúszott ki a számon, és amint elérte a tudatomat, mit is mondtam legszívesebben elástam volna magamat.

-          Igen. – mondta mosolyogva – És te is az vagy.

-          Én még nem vagyok semmi. – válaszoltam – Mármint még nem választottam. Nem is régóta vagyok benne ebben a zűrzavarban. – magyaráztam.

-          Hidd el nekem! Sellő vagy. – mosolyogott továbbra is.

-          Biztos, hogy nem vagyok sellő. – jelentettem ki.

-          Anyád az volt. Így te is az vagy. Ha csak félig is.

Csak néztem rá bambán. És akkor kitört belőlem a nevetés.

-          Az én anyám sellő? Ugyan már! Ha valóban sellő volna, nem hinném, hogy a hátam még sebhely mentes lenne.

-          Nem ismered anyádat. – hervadt le a mosolya.

-          Nem tényleg nem. Folyton utazgat. Szerintem még egy hetet sem töltöttünk együtt egy huzamba. - mondtam keserűen.

-          Én az igazi anyádról beszélek, nem arról a fertelemről, aki azt állítja fel nevelt.

-          Hogy mondta? – döbbentem le teljesen.

-          Fogalmad sincsen róla, ki is vagy valójában.

-          Maga tudja? – suttogtam.

-          Tudom.

-          Mondja el!

-          Nem itt és most!

-          De, nagyon is itt és most. – emeltem feljebb a hangomat, aminek hatására elhalt a háttér zajnak szolgáló civakodás.

-          Nem! Először legyél túl az első teliholdadon. Utána gyere el ide. - szakított le egy füzet sarkáról egy kis szeletet, majd rákörmölt valamit és a kezembe nyomta, de úgy mintha valamiféle kincset bízna rám – Senkinek ne mutasd ezt meg. És senkinek ne beszélj a találkozásunkról. Veszélyes lenne. Ígérd meg! – rántotta meg a karomat.

-          Ígérem! – súgtam.

-          Köszi, Pandora! – jött Jungkook hangja, ezzel egy időben megéreztem a kezét a hátamon.

-          Jeon Jungkook. Hát te lettél fajtád képviselője. Helyes! Te ismered. – mondta elgondolkozva.

-          Lépj le öreg Pand! – mondta barátságos mosollyal Jungkook.

-          Te pedig vigyáz rá! – mondta Pandora, miközben egy táskát emelt ki a pult mögül.

Kikísért bennünket és bezárta a boltját. Még csak dél volt.

Miután elhagytuk a boltot Kook egy pillanatra sem engedte el a kezemet. Egy folytában kémlelt és semmire nem válaszolt, amit kérdeztem. Mikor oda értünk a kocsijához konkrétan berakott és bekötött, majd egy szempillantás alatt ott termet mellettem és már fel is berregett a motor.

-          Jungkook. – már teljesen kész voltam – Válaszolj már végre valamire.

-          Suho és Memphis elmentek vissza a suliba. Mi elmegyünk a húgodért és utána hozzánk. Hogy miért? – előzte meg a kérdésemet – Mert ma este telihold. – még időt sem adott arra, hogy kikeljek magamból az újabb számomra kicsit sem kecsegetető információ hatására, már folytatta is – És meg tudod, hogy Pandora ki is valójában.

-          És én ki vagyok Jungkook?

Nem válaszolt. Csak vezetett tovább összepréselt ajkakkal.

-          Tudod jól. Nem igaz, Jungkook?

-          Igen.

-          Más is tudja?

-          Nem.

-          Miért nem mondod el?

-          Csak… próbálom megkönnyíteni a dolgodat. Oké? Csak… Csak várj még egy kicsit. Ez a nap az egész. Amint vége a teliholdnak már röpítelek is Pandorához. De ígérd meg, hogy addig hanyagolod a témát.

-          A többiek nem tudják, hogy többet tudsz rólam nem igaz?

-          De, igaz. – nyögte ki megadóan.

-          Mindent megtudok?

-          Mindent. Sőt még meg is mutatok neked valamit, amit hát… nem úgy ismersz, mint kéne.

-          Ez egyre jobb. – dobtam magamon egyet az ülésben.

-          És egyre jobb és jobb lesz. – kacsintott rám immár egy csalafinta mosollyal.

Nem tudtam meg állni és visszamosolyogtam rá.

-          Még mindig préda vagyok. Nem igaz? – keseredett meg a mosolyom.

-          Igen. – hallottam meg a hangját kis idő múltán – Préda vagy. De ha ez megnyugtat, egy vadász van melletted.

Nem nyugtatott meg. Szememet az útra szegeztem, és fél szemmel láttam mi minden suhan el mellettem. Úgy éreztem az, amit az életemnek véltem, is így suhan el, és ismeretlen tájak tárulnak fel előttem.