20. rész

20. rész

-          Nézzük a dolgok jobbik oldalát – mosolyogtam felrepedt ajkakkal Taehyung sajnálkozó szemeibe. – Legalább evéskor együtt lehetünk.

-          El fogom érni, hogy melléd kerüljek.

-          Mégis, hogyan? – kérdeztem miközben leültem egy üres asztalhoz és letettem az ismeretlen eredetű, ételnek is csak jó szándékkal nevezhető valamivel megtömött tálcámat.

-          Csak figyelj! – vigyorgott miközben leült mellém.

-          Ez… Miből van? – bököttem a pálcikáimmal az „ételt”.

-          Jobb, ha nem tudod. – kapott be egy falatot mosolyogva, de egyből lehervadt a mosolya. – Ez rosszabb, mint mikor legutóbb voltam itt.

-          Ez alvadt vér? – szökött fel pár oktávval a hangom, miközben tovább turkáltam és csak remélni mertem, hogy egyszer csak nem néz rám szemrehányóan és sétál ki a tálcámból ez az… izé.

-          Régen legalább frisset adtak. – kapott be ismét egy falatot.

-          Én ezt meg nem eszem… Ne nézz így rám V. Én nem vagyok vámpír.

-          Mint már mondtam nem tudják, hogy nem vagy vámpír. Szóval lassan jó lenne, ha eldöntenéd végre, hogy meg akarsz halni vagy engeded, hogy átváltoztassalak.

Leeresztettem a pálcikákat a tányérom szélére és visszarévedtem a talán egy napja történt beszélgetésünkre.

Miután az Oroszlán megvert elvárták volna tőlem, hogy egyedül menjek el keresni egy orvost. Ezzel csak két bökkenő lett volna. Az első, hogy gőzöm nem volt róla hol lehet egy orvos, és mint utóbb kiderült vannak egyes helyek, ahova ha belépünk, egyszerűen kivégeznek érte. A második bökkenő volt a számottevőbb. Ugyanis meglehet, hogy Tae nem akart annyira megverni, azért mégis csak megéreztem és nem nagyon tudtam megmozdulni utána.

Taehyung még mindig felettem térdelt.

-          Oroszlán állítsd fel, mert ha én állítom fel… - üvöltözött önkívületében a Kolosszus. – És még ő a legígéretesebb?!

-          Fel tudsz állni Sochi? – kérdezte suttogva.

Válaszul csak ingattam a fejem, amennyire tudtam.

-          Sajnálom! – sóhajtotta.

Küldtem felé egy biztató „tudom mért tetted” mosolyt.

-          Mi lesz Oroszlán?! Vagy felállítod, és ott hagyod, vagy megölöd. – adta meg a választási lehetőségeket Kolosszus.

-          Egyszer még kitépem a nyelvét. – motyogta TaeTae, mialatt óvatosan becsúsztatta az egyik kezét a hátam mögé és felültetett, amennyire tudott. – Nem fogsz tudni felállni igaz?

-          Nem hiszem. – vallottam be.

Tae sóhajtva csúsztatta be másik kezét a térdhajlatomba és felemelt. Ezzel egy időben Kolosszus ott termett mellettünk és már emelte is a karját, hogy kiüssön V karjaiból, de még mielőtt megtehette volna TaeTae egy egyszerű rúgással 10 méterrel arrébb pakolta. Az eseményt általános morajlás követte. V pedig egy szó nélkül fordult meg és vitt ki a kiképző teremből.

-          Nem lesz neked ebből bajod?

-          De. De senki nem biztosította őket arról, hogy nekik nem lesz. – tett le egy ágyra a gyengélkedőnek szánt helyiségben.

Sziszegve nyomtam feljebb magamat és megtámaszkodtam a könyökömön.

-          Sajnálom! – lehelte.

-          Tudom, miért tetted Taehyung. Nem kell érte bocsánatot kérned. – grimaszoltam a fájdalomtól miközben tovább küzdöttem a felülésért.

-          Várj, segítek! – nyúlt be a hónom alá és felültetett, majd a hátam mögé helyezett egy párnát.

Neki dőltem a párnának. Megkönnyebbülve fújtam ki a fájdalom miatt bent tartott levegőt.

-          Mond, hogy van valami varázsszer valamelyik gyógyszeres szekrényben és pillanatok alatt jobban leszek.

-          Azokat nem használhatjuk.

-          Miért?

-          Mert azt hiszik, hogy már átalakultál és majd öngyógyulsz. Megéreznék rajtad a gyógyszer szagát és azonnal megölnének. Végül is nem azért hoztak el, mert egy embert akartak... Ha megtudnák, hogy nem vagy vámpír te lennél a…

-          A préda. – mondtam ironikusan kuncogva.

-          Igen.

-          Akkor mit csinálunk mester? – kérdeztem rezignált mosollyal.

-          Iszol a véremből. – mondta megmosolyogva az új rangját.

-          Mi? Ez a gyógyítási módszeretek nem csak kamu?

-          Nem. – mondta nevetve és leült mellém. – Sok mindent kell elmesélnem még neked. – szegezte rám a tekintetét.

-          Hallgatlak.

-          Hol is kezdjem?

-          Mondjuk ott, hogy a kitört nyakad után mi lett veled.

-          Nem hitted, hogy meghaltam? – lepődött meg.

-          Gondoltam, hogy Kook nem ártana neked.

-          Nos, Jungkooknak tartozom egy istenes seggberúgással. Éppen miatta szedtek össze megint. – fújtatott.

-          Mi történt?

-          Miután kitörte a nyakamat itt ébredtem. Szóval tippem sincs.

-          Akkor kettőnk közül most én vagyok okosabb.

-          Nem vették el az emlékeidet? – kerekedtek ki a szemei.

-          Nem.

-          Mire emlékszel? – lelkesedett fel egyből.

-          Jun Hyunra, ahogy átharapja a torkomat. – kezdtem. – És arra hogy Seo Yun Suho és Memphis teste felett áll. Meg egy nőre, aki Jungkookot egy mozdulattal… - kezdtem mutogatni, hogy a földre küldte, mert nem tudtam volna kimondani.

-          Nem ölte meg. – mondta nyugodt hangon V.

-          Honnan tudod?

-          Mert tudom ki volt az a nő?

Csend állt be kettőnk között.

-          Ki volt az? – kérdeztem miután rájöttem, hogy magától nem fogja elmondani.

-          Az, aki átváltoztatta őt. Berith.

-          Berith. – ismételtem meg a nő nevét, akit felvettem a kinyírandók nevű listámra. - Hol lehet most Jungkook?

-          Nem tudom. De nekünk most nem is ezzel kell foglalkoznunk. Minél előbb meg kell gyógyulnod és át kell változtatnom téged. – harapott bele a csuklójába.

-          Mi vár…

Neki nyomta a csuklóját a számnak, ezzel hallgattatva el engem. Édeskés ízű vére egy pillanat alatt talált utat a számba. Akaratom ellenére kezdtem nyelni az édes folyadékot. Taenek úgy kellett kitépnie a csuklóját a szorításomból.

-          Ízlik?

Váratlanul ért a kérdése, csak hebegtem-habogtam.

-          Nekem is ízlett anno.

-          Miért a vámpírokat választottad?

Válasz helyett csak felállt és átsétált a szobán. Levett egy tükröt a falról és elém tartotta.

-          Jobban érzed már magadat? – kérdezte kiszakítva engem az emlékekből.

-          Igen.

-          Nem érzed úgy, hogy szükséged lenne még a véremre? – a végét már csak suttogta.

Nem ismerek még egy embert, aki ilyen mélyen képes belenézni egy ember szemébe. Mintha ki akarná olvasni a legmélyebb gondolataimat.

-          Változtass át Taehyung. – suttogtam. – Amilyen hamar csak lehet. Nem akarok tovább préda lenni ebben a vadászoktól hemzsegő undortelepen.

Válasz gyanánt halványan elmosolyodott.